A
karácsonyi ajándékok kiötlése, beszerzése – adott esetben rejtegetése az
ajándékozott elől, vagy éppen mindennek az utolsó percre hagyása sokaknak nagy
stresszfaktor az év azon időszakában, mikor az emberek jelentős része fáradt,
túlhajszolt és egy kis pihenésre, kikapcsolódásra vágyik. Valahogy így van ez
minden év végéhez közeledve. Ez az „állapot” pedig sokszor sodor minket
meggondolatlan vagy felesleges vásárlásokba. A „legszebb” az egészben, hogy
sokszor így is a karácsonyfa díszítése előtt döbbenünk rá, hogy valakinek az
ajándéka kimaradt.
Laura Barnett: Ajándékok
Fordította: Morcsányi Júlia
Csillagérték: 6
Tényleg
ennyire stresszesnek kell lennie a karácsonynak? Laura Barnett könyvének
karakterei mindenesetre mintha nem egy párhuzamos univerzumból, hanem a való
életből érkeztek volna.
Az
idei év egyik felfedezése számomra, hogy valószínűleg a novella mint műfaj nem
feltétlenül az én világom. Evidenciának tekintjük, hogy létezik – ott van
velünk az oktatási rendszerben, ott van velünk az érettségin és ott van a
novelláskötetek széles palettáján. Év elején több novelláskötetre is sort
kerítettem, s ekkor ért a felismerés: nehezen fogadom be ezeket, ha nincs
valami nagyon átütő tematikai íve és elbeszélői stílusa (adott esetben nem egy
szerző írásait tartalmazza). Egy picit megtorpantam tehát, mikor Laura Barnett
könyvébe lapoztam. Ugyan az Ajándékok nem klasszikus értelemben vett
novelláskötet, hiszen a történetek között szorosabb-lazább összefüggés van,
mégsem komplex egészként működik. Legalábbis olvasás közben.
A
nyitó történet Maddy története, aki a legjobb ajándékot keresi egykori
iskolatársának, Peternek, Peter nemrégiben vált el, lányát megosztva neveli
volt feleségével, Maddyvel pedig gyerekkora óta érdekes kapcsolat köti össze.
Bizony, azonnal felgyulladt a romantikus villanykörte, s nagyon vártam, hogy
végigkövethessem az ajándékozás pillanatait, amire egy baráti karácsonyozás
alkalmával került volna sor. Az első történetből megismerhetjük a baráti
társaság többi szereplőjét is – és persze magát Petert és lányát, Chloét. Azt
gondoltam- vagy talán inkább abban reménykedtem –, hogy a történetfüzér ezeket
az előkészületeket, a főbb karakterek egymáshoz való viszonyának részletesebb
kibontását veszi végig, ez azonban csak részben valósult meg, mert a fejezetekkel
haladva mindig egy kissé jelentéktelennek vélt karakter tűnt fel a színen, hogy
a következő egységben ő vegye át a főszerepet. Ezek a sztorik számomra nagyon
hullámzóak voltak. Ezt az érzést az éltette bennem leginkább, hogy Maddy
kapcsán egy komfortos közegbe kerültem, s olybá tűnt, az elbeszélő mindenképpen
ki akar rángatni ebből – és nem akar nekem válaszolni az általa elejtett
kérdésekre. Másfelől sokszor erőltetettnek gondoltam mind a főbb szereplőkhöz
lazábban kapcsolódó karakterek feltűnését, mind pedig az ő fókuszba
kerülésüket. S mikor már végleg feladtam, hogy valaha is megtudom, hogy Maddy
és barátai karácsonya végül hogyan fog alakulni, egy snittel visszaterelődött
rájuk a hangsúly.
A
könyv végére érve két koncepció bontakozott ki a fejemben (oké, a második
igazából most, írás közben ugrott be). Az első tehát, hogy a kötet egészén
végigtekintve egyébként nagyon klassz elgondolás az a cél, hogy az elbeszélő
megismertesse az olvasóval: bármilyen közegben él is, az ajándékozás öröme és a
megfelelő ajándék kiválasztásának dilemmája mindenki adventjében megjelenik –
vagy így, vagy úgy. A történetfüzér egy nagyobb közösség egyes tagjait
igyekszik bemutatni: akivel mindennap összefutsz az utcán, aki ellátja a
sérüléseidet, aki kiszolgál a boltban, akivel együtt dolgozol. Találkozol
velük, de nem ismered őket igazán – mindenkinek megvan a maga története. A
végén pedig visszakanyarodsz a „saját klikkedhez”. Ez talán egy működőképes
koncepció tudna lenni, számomra ez csak visszatekintve volt ennyire kerek,
olvasás közben nem éreztem ezt. A másik egy elborult ötlet részemről, de ha a
szerző célja egy alternatív Igazából szerelem akart lenni, az bizony nagyon nem
jött össze (lehet, hogy ez fel sem merült a koncepcióban, szóval bátran el is
vethetjük ezt a felütést). Mindenesetre a magam részéről élvezhetőbbnek
gondoltam volna a történetet, ha a szerző a regény műfaja mellett dönt,
érzékletesen kidolgozza azt az öt-hat főbb karaktert, akik a tulajdonképpeni
keretet adják a könyvnek.
Blogturné Klub
Laura
Barnett karácsonyi történetfüzére a megfelelő ajándék kiválasztásáról, az
ajándékozás öröméről és az emberi kapcsolatok sokféleségéről szól. A Park
Könyvkiadó gondozásában megjelent karácsonyi történettel a Blogturné Klub három
bloggere indul turnéra. Tarts velünk, s a turné végén tiéd lehet egy példány a
könyvből!
A turné állomásai
12.16. Szembetűnő
12.17. Readinspo
12.19. Utószó
Nyereményjáték
Játékunkban
az ajándékok nyomába eredünk! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet
egy olyan könyvről, melynek címében szerepel az "ajándék" szó. A feladatotok,
hogy megtaláljátok a könyvet és a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be a
könyv szerzőjének a nevét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése