Gyerekkoromban
kedveltem az enciklopédikus jellegű könyveimet (nyugalom, gyerkőcként nem így
neveztem őket). Bármikor és bármelyik lapon felüthettem, s biztosan találtam
benne olyan izgalmas érdekességet, amire kerek szemmel rácsodálkozhattam és
persze azzal a lendülettel szaladhattam (azért ne túlozzunk) a szüleimhez, hogy
tudták-e azt, amit én éppen most felfedeztem az enciklopédiám lapjain.
Nick Crumpton: Minden, amit a miniszörnyekről tudtál, hamis
Fordította: Török Ábel
Illusztrálta: Gavin Scott
Csillagérték: 8
Ez
a fajta lelkesedésem egyébként azóta sem csitult, s ha a reformkori kapcsolati
rendszerekben valami új információra és kapocsra bukkanok, szerintem ugyanezzel
a csillogó szempárral kezdek őrült keresésbe, hogy vajon erről írt-e már
valaki. S azt hiszem, ez az oka annak is, hogy most is ugyanezzel a motivált
lelkesedéssel böktem rá, majd lapoztam fel Nick Crumpton könyvét.
Kár
volna titkolnom, hogy a miniszörnyek világa nem áll túl közel hozzám: illetve,
egy része természetesen igen. A méhek szorgos döngicsélését minden tavasz
beköszöntekor előre várom és igyekszem minden évben ellőni ugyanazt a néhány
képet vagy videót, amivel megörökítem a munkálkodásukat. De ha van egy csöpp
időd, hogy a hangyák vonulását kövesd figyelemmel, az a meló sem semmi, amit ők
végeznek. A pillangókról talán szót sem kell ejtenem. A remény és újjászületés
jelképei kicsi korom óta különleges darabját jelentik a szívemnek (nem csak
amiatt, mert pillangó volt a jelem az oviban – de valami köze talán mégis van
ehhez). A mindenféle más apróságokkal nehezen tudok bármit is kezdeni (nyilván
nem is feltétlenül kell) és elég változatos velük a viszonyom. Vannak, amelyek
kivisznek a béketűrésből az állandó körülöttem röpködésükkel és a finoman
szólva is kellemetlen szagukkal, vannak, amelyek minden ok nélkül megcsípnek
(az ő körük nem csupán a darazsakra szűkíthető, gyakorlatilag léteznek olyanok,
amelyek úgy csípnek meg hogy még sosem sikerült beazonosítani, mikor és hol
történt kettőnk incidense) és olyan dagadásokat eszközölnek az érintett
területen, mint egy hatalmas piros lufi. Vannak a jól ismert szúnyogok, amik
általában a legkényelmesebb éjszakai pozícióban zendítenek rá csodás
énekükre. S persze vannak a pókok
(maradjunk az egyszerű, háztartásokban is felfedezhetőeknél), akiket egyszerűen
és egységesen „Beus”-nak neveztem el.
Most,
hogy kicsacsogtam minden előzetes motivációmat, és – azt hiszem, kétségkívül –
bizonyságot nyert, hogy Crumpton enciklopédiájára nekem is abszolút szükségem
van/volt/lesz, nézzük meg közelebbről a könyvet! Mindjárt a borítónál meg is
állhatunk egy pillanatra (én is így tettem és vadul elkezdtem simizni a
betűket). A nagyméretű kiadás eleve jó ötlet (ez a könyvbe lapozva további
megerősítést nyer, mert az illusztrációk ebben a formátumban nagyon jól tudnak
érvényesülni), a színek szuperek, a dombornyomás ugyancsak klassz elgondolás.
De hát lássuk be, a galacsint hajtó szkarabeusznál, aki a miniszörnyek „ö”-jét
formázza nem nagyon van bogarasabb húzás a keményborítón! Egyébként a kötet
egészének grafikájáról csak szépeket tudok írni, szóval íme: Gavin Scott rajzai
teljesen alkalmasak arra, hogy helyén kezeljük ízeltlábú kisbarátainkat (nekem
legtöbbjük továbbra is tökéletesen megfelel itt, a könyv lapjain) és picit
elidőzzünk felettük, esetleg rákeressünk, hogyan is néznek ki természetes
élőhelyükön. S ha már a könyv lapjainál tartunk, a fényes lapos megoldás
szintén jó ötlet, mind a könyv tartósságát, forgathatóságát (mind a félelemtől
legördülő könnycseppjeinket) illetően. A szöveg igazításával kapcsolatban pedig
kénytelen vagyok szemet hunyni a sorkizárt mellőzése felett, mert az
illusztrációk abszolút indokolják a jobbra igazítást.
A
külcsín után nézzünk bele egy picit a tartalomba is! A bevezető gondolatok után
a szerző huszonnyolc tévhitet fogalmaz meg szalagcímekben a bogarakkal,
rovarokkal, puhatestűekkel, férgekkel és ízeltlábúakkal kapcsolatban –
értelemszerűen, ezek alkotják a kiadvány egyes fejezeteit, és ezeket hivatott a
bemutatás…nos, ha nem is teljes egészében megcáfolni, de mindenképpen
finomítani az egyes (hamis) berögződésünkön, amit ki tudja hány generáció óta
cipelünk magunkkal. Az egyik kedvencem az Alvás közben könnyen a szádba mászhat
egy pók fejezet, amiről nyilvánvalóan mindig is tudtam, hogy elképzelhetetlen
és hamis, mindazonáltal örömmel konstatáltam, hogy ebben a könyvben is helyet
kapott. A könyv egyik burkolt célja (szerintem) az is, hogy a régi sztereotípiákat,
pontatlanságokat lebontsa az apró élőlények világával kapcsolatban. Igen, az is
kiderül, hogy nem az “összes kis szörnyeteg” apró, (juhéj), mint ahogy az is,
hogy nem minden miniszörny csúnya vagy visszataszító. Ennél a fejezetnél azért
picit sajnáltam, hogy nincs valami fotós mellékletszerűség, bár tény, hogy a
rajzok is visszaadják valamelyest a bemutatott szépségeket, vagy legalábbis
arra motiválnak, hogy utánanézzünk néhány egyednek.
Crumpton
könyve egyrészt nagyon informatív, másrészt szemléltető, harmadrészt pedig még
szórakoztató is. Ez a három együtt pedig egészen klassz választásnak tűnik, ha
harmadik-negyedik osztályos (vagy talán valamivel idősebb) gyerekek kezébe
természetbúvár kiadványt adnánk. Nem mellesleg, egy környezetismeret órára is
egészen jó alapot adhat egy-egy téma iránti érdeklődés felkeltésére. Az
egyetlen problémám az volt, hogy néhány fejezet meglehetősen elvarratlan szálat
kapott. A „de ha elképzelsz valamilyen rovart, nagy valószínűséggel előfordul a
természetben valami hasonló” mondat higgyétek el, hogy nem túl megnyugtató még
így, harminckét évesen sem. Ennél már talán csak a “Ki tudja, talán egyike
leszel azoknak, akik a közeli parkban felfedeznek egy új fajt. Vagy a
konyhátokban, esetleg az ágyadban…” jóslat esett jobban a lelkemnek. Szóval
igen, lehet, hogy egy szülői felügyeletet néha érdemes beiktatni, vagy
legalábbis rákérdezni a kis lurkóknál, hogy milyen élményekkel gazdagodott
egy-egy fejezet elolvasásával. Ezt nem elfeledve azt gondolom, hogy a Minden,
amit a miniszörnyekről tudtál, hamis igényes kiadvány, jó koncepció mentén épül
fel és számos érdekességet nyújt az érintett fajok tekintetében. Tényleg
izgalmas belegondolni, hogy mennyire gazdag és sok esetben még ismeretlen a
természet működése – és valahol mindenkinek megvan a feladata. Sajnos, a
poloska hasznára nem derült fény.
Blogturné Klub
A
Földön élő rovarok és bogarak hosszú idők óta megosztják az emberiséget: van,
aki iszonyodik tőlük, van, aki érdekesnek látja őket, de az biztos, hogy egy
nagyon különleges és sokszínű csoportja az állatvilágnak. Nick Crumpton
gazdagon illusztrált ismeretterjesztő kötete, a Minden, amit a miniszörnyekről
tudtál, hamis című könyv lerántja a leplet a tévhitekről, és közben rengeteg
izgalmas ténnyel ismertet meg kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Tartsatok
három bloggerünkkel a nyereményjátékon, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó
által felajánlott példányt!
A turné állomásai
09.15.
Könyv és más
09.17.
KönyvParfé
09.19.
Szembetűnő
Nyereményjáték
Mostani
nyereményjátékunkban a kötetben is szereplő rovarokat kell felismernetek.
Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy az
állatfaj nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése