Majd ők megmondják, hogyan legyél jó anya

Ezen a nyáron több 21. Század Kiadó által gondozott történettel ismerkedtem meg a Kult Könyvek sorozat tagjai közül. Nem fogok kertelni, olykor azért elgondolkodtam, hogy sikerült ennyire mellényúlni, aztán – ahogy lenni szokott – néhány történet elkezdett érlelődni, beakadni egy-két gondolat, és rájöttem, hogy azért annyira rossz döntéseket mégsem hoztam. A kolostor után a második kötet A jó anyák iskolája volt. 

Jessamine Chan: Jó anyák iskolája

21. Század Kiadó, 2023, 368 oldal

Fordította: Török Gábor

Csillagérték: 7

Azt gondoltam, ez lesz mind közül a kedvencem, de végül nem így lett…pedig egy nagyon jól megírt történetről van szó. De mi hibádzott mégis? Hibádzott-e egyáltalán? A Jó anyák iskolája egy egészen triviális, hétköznapi problémából indul ki: a szülői gondviselésből, a szülői – és főként az anyai – magatartásformából. Nem újkeletű elképzelés, hogy egy nőnek a gyereke születése után megszűnik az élete, s magát – és minden egyebet – hátrahagyva csak a gyermeke jólléte létezhet számára. 

Nem tartom elvetendőnek az elképzelést, viszont a megvalósítást ennyire „egyszerűnek” sem. Miért biztosíthatna egy kiégett anya jobb gyermekkort a gyerekének, mint egy kiegyensúlyozott, aki képes megvalósítani a család és az egyén egyensúlyát? Ezzel egyáltalán nem azt akarom sugallni, hogy a főállású anyák mind kiégnének, sőt! Pont ez a lényeg: a különbözőség. Mindenkinek más igényei, szükségletei, elképzelései és céljai lehetnek az anyaságot és a gyereknevelést illetően, és noha olykor talán magam sem így tapasztalom – a naiv elképzelésem szerint úgy gondolom, hogy mindenki a jóra törekszik és ezt is szeretné megvalósítani gyermeke számára. Magát az anyaságot is sokan sokféleképp élik meg: ha valaki szülés utáni depresszióba esik vagy éppen kivirul, ha természetes úton vagy császármetszéssel szül, egyáltalán nem indul előnnyel vagy hátránnyal a „jó anyává válás” útján. Ezeket a bélyegeket maximum a társadalom (és basszus, elsősorban egy másik nő vagy anya) süti a nőkre. S egyáltalán ki a jó anya? S kinek a tisztje ezt eldönteni?

Jessamine Chan regénye ezt a kérdéskört járja körbe, illetve tulajdonképpen választ is ad arra. A szerző a Jó anyák iskolájának alternatív Amerikájában egy bevándorló szülőktől származó fiatal édesanya, Frida Liu történetén keresztül vizionál egy olyan társadalmat (és annak intézményrendszerét), mely – kis túlzással – a kommentelő ősanyák összes puffogtatott frázisát egy átképző/javító intézetbe tömöríti. Frida esetét talán a fent említett elsőgenerációs amerikai vonal és a férj félrelépése bonyolítja tovább, legalábbis ami az elvárásrendszert és a lelki megterhelést illeti. Ennek következménye az az életkép, melybe a regény elején csöppenünk. Az árnyképek és foltok között olvasóként, Fridával együtt próbáljuk meg felderíteni annak a bizonyos napnak az eseménysorát, s persze meghatározni, hogy tulajdonképpen hol vagyunk és mi is történik körülöttünk. Mintha tényleg egy rossz álomból ébrednénk – az elbeszélő pedig tökéletesen teremti meg ennek a bizonytalan önmagunkra eszmélésnek a környezetét.

„A viszontagságok az ember legjobb tanítói.”

Frida magára hagyta kisgyermekét, hogy elintézzen valamit a munkahelyén, de végül elkalandozott, sokkal több ideig maradt távol otthonról, mint tervezte…és végül bejelentették gondatlanságát. Bizony, ebben a társadalomban mindennek és mindenhol van szeme – különösen, ha egy könnyen támadható, egyedülálló (bár a férjéért még mindig harcoló) fiatal anyáról van szó. Belegondolva, már az alaptörténet is egészen irreálisnak hat: hogy hagynál otthon egyedül egy pici gyermeket? Ennél a képnél talán már csak a történet folytatása szürreálisabb. Fridát a jó anyák iskolájába küldik, ahol társaival együtt megtanulhatja az anyaság csínját-bínját. Az intézet világa talán még színtelenebb (és a szürreális mint fogalom még ebben az esetben is játszik, de többször már tényleg nem írom le), mint a regényben teremtett külvilágban, s habár túl sok szereplőt valószínűleg nem fogok tudni visszaidézni majd a történetből, a komorság és Fridának az azon mégis átütő reménysugara és kitartása minden bizonnyal velem maradnak.

„Erősebb vagy, mint gondolnád.”

Alapvetően egy szolgálólány meséje jellegű történetre számítottam, de ha létezik olyan sztori, ami Atwood történeténél lejjebbre visz, akkor talán egy ilyen történet lehet az. A fekete pedagógia végig ütemesen veri a tamtamot az egész regény háttérzajában. Nem tudok belekötni a sztoriba, sem a megvalósításba, egyszerűen csak nyomottságot hagyott bennem a regény. Talán ebben keresendő a hiba: az elmúlt években kicsit elszoktam a disztópiáktól. Nem mintha korábban nagy kedvenceim lettek volna, viszont az az átszellemülés, ami – számomra legalábbis – egy disztópia elolvasásához szükséges, kikopott az olvasói gyakorlatomból. A különféle műfajok (ha nem is minden esetben), de más-más olvasói attitűdöt igényelnek, és ezt figyelmen kívül hagytam a kötet fellapozásakor. Bár attól tartok, hogy kicsit felkészültebben is hasonlóan magával rántott volna egy olyan világ, ahol rendszerszinten meghatározott, hogy milyen kívánalmak és tényezők mentén lehetsz a gyermeked megfelelő anyja.

Blogturné Klub

Frida Liu igyekszik jó anya lenni, de egy nap olyan rossz döntést hoz, aminek súlyos következményei lesznek. Az egyetlen esélye, hogy helyrehozza a hibát, ha elmegy a Jó anyák iskolájába, és mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa az államnak, érdemes még a szülői feladatokra. Jessamine Chan feszültséggel teli disztópikus regénye az anyaság kérdését járja körül és olyan sötét világot vetít elénk, ahol semmi sem lehet magánügy ezen a téren. Tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a 21. Század Kiadó által felajánlott példányt!

A turné állomásai

08.15. Könyv és más

08.17. Szembetűnő

08.19. KönyvParfé

08.21. Utószó

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban olyan regényeket keresünk, amikben szintén központi szerepet tölt be az anyaság témája. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Csak olyanokat lehet szenvedésnek kitenni, akiknek van lelkiismeretük. Csak olyanokat lehet büntetni, akiknek meghiúsítható reményeik vagy eltéphető kötelékeik vannak, akiket érdekel, hogy mások mit gondolnak róluk. Igazából csakis azok büntethetők, akik egy kicsit már jók.”