Kate Morton: Felszáll a köd

Izgalmas sztori egy izgalmas korszakból. Ezt sejtette Kate Morton sorozatindító regénye, a Felszáll a köd. Az eredetileg 2007-ben napvilágot látott regény a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Borbás Mária fordításában jelent meg 2015-ben.

Kate Morton: Felszáll a köd

Könyvmolyképző Kiadó, 2015, 598 oldal

Fordította: Borbás Mária

Csillagérték: 8

„A rivertoniak már oly régen halottak! Engem elfonnyasztott a kor, de ők örökre fiatalok, szépek maradnak. Na tessék. Már megint érzelgős és romantikus vagyok. Hiszen nem fiatalok és nem is szépek. Halottak. Eltemetett halottak. Semmi. Merő koholmányok, azoknak az emlékezetében rebbennek meg, akiket ismertek valamikor. De persze sohasem hal meg az, aki emlékeinkben él.”

A történet két idősíkon zajlik. A kerettörténet szerint egy fiatal rendező, 1999 telén felkeresi az akkor 98 esztendős Grace Bradleyt. Ursula Ryan ugyanis egy költő, RS Hunter és a Hartford nővérek kapcsolatának történetét vinné vászonra, a történet komor piakntériája, hogy Hunter 1924 nyarán  egy elit társasági parti éjszakáján kioltotta életét. Az öngyilkosság valós okait évtizedek óta homály szegélyezi. A fiatal rendező erről forgat filmet, s ennek apropóján is keresi fel Grace-t, aki szépen lassan felidézi a tragikus éjszaka mozzanatait, hiszen - mint azt már a történet elején jól sejtjük - xy egy féltve őrzött titkot cipel magával évtizedek óta.

@szembetuno_blog

„Egy isten háta mögötti országban eldördült puskalövés megrekesztette Európát, 

és felébresztette az évszázados gyűlölködés alvó óriását.”

Morton igencsak jó elbeszélőnek bizonyult, mert bár nagyon lassan haladtam a történettel, ez inkább az időbeosztásomnak és a kedvemnek volt betudható, maga az elbeszélés gördülékeny. Nagyon szerettem, ahogy Grace a múltban révedezik. Olvasóként nagyon keevelem, ha a főszereplő úgy hallgat el dolgokat, eseményeket, hogy engem beavat, így ezek a visszaemlékezések, lamentálások különösen tetszettek. Nagyon érzékéletes volt, hogy a 20-as évek végzetes estjének ködje végig ott lebegett a történeten és a végén mintegy varázsütésre felszállt, nem is tudom, mikor éreztem egy könyv hangulatához ennyire találónak a címet.

„A történelemből tudjuk, hogy 1915 előrehaladtával a háború valódi jellege is kezdett kibontakozni. Ám a történelem hűtlen mesemondó, könyörtelenül előrángatott utólagos bölcsessége 

ostoba színben tünteti fel szereplőit.”

Összességében Kate Morton regénye klassz kikapcsolódás volt, nem az az elringatós-romantikus, inkább a titokzatos fajta kikapcsolódások közül való. A szereplők nem túl kidolgozottak, kicsit talán sematikusak is, de alapvetően ez nem befolyásolta negatív irányba az olvasói élményt. Izgalmas kirándulás volt a múlt század elejének világában.