Helen
Pollard Rózsakert című sorozatának második részével a Blogturné Klub három
bloggere is visszatért a Loire-völgyi sikkes kis francia panzióba. Ha kíváncsi
vagy, mit gondolnak Emmy Jamiesonról és a panzió egyre bonyolultabb ügyeiről,
akkor kövesd őket a turné során, és ha a szerencse is melléd áll, akkor tiéd
lehet a kiadó által felajánlott könyv.
Sorozat: Rózsakert (2)
Eredeti megjelenés: 2016.
Hazai megjelenés: 2018. szeptember
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Pulai Veronika
Téma, műfaj: chick lit
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 408 oldal
Csillagérték: 6
Fülszöveg:
Felhőtlen
napsütés, bimbózó szerelem, egy pohár francia bor… mégis mi gond lehet? Onnantól,
hogy Emmy Jamieson hátat fordít régi életének, és elszegődik panzióvezetőnek
barátja, Rupert mellé, a szőlőtől zöldellő francia vidék egy meseszép
panziójába, a La Cour des Roses-ba, a kérdés már csak az, vajon hogyan boldogul
új szerepében. Emmy és Rupert a Loire-menti panzió fennállásának legkeményebb
feladatával néz szembe: vészesen közelít a szeszélyes, ám annál öntudatosabb
Thomson família hatalmas családi találkozója. A panzióban rövidesen mozdulni
sem lehet majd a felfújható matracoktól és a kertben állomásozó lakókocsiktól. Emmy
felkészült a megmérettetésre, és szerencsére a jóképű, karamellszín szemű,
félig francia könyvelő, Alain segítségében is bízhat. Arra azonban, hogy a La
Cour des Roses-ban meztelenül járkál álmában egy híres utazási blog írója,
ráadásul Rupert rosszmájú ex-neje is felbukkan, egyikük sem számít. Glória nem
tartja magában gonosz megjegyzéseit Emmy új szerepével, Rupert pénzügyeivel,
sőt a gyanútlan Alainnel kapcsolatban sem. Ezzel pedig mindent fenekestül
felforgat. Pedig Emmy már egészen beleélte magát, milyen csodás élet vár rá a
véget nem érő napsütés, az igaz szerelem és a sok nevetés világában. Vajon
tényleg búcsút kell mondania az álmainak?
Illusztráció: Mas des Roses |
Helen Pollard kis francia panziója
habkönnyű történetével, cserfes humorával és jó történetvezetésével a nyár
egyik legüdítőbb olvasmányélménye volt számomra, mellyel kapcsolatban a turné keretében is igyekeztem nem eltitkolni lelkesedésem. Nagy öröm volt tehát, hogy
a Könyvmolyképző Kiadó néhány hónapon belül a Rózsakert sorozat második
részével is megajándékozott minket, s hamarosan nagy lendülettel a történet
folytatásába vethettem magam.
Eredeti borító |
A Visszatérés a kis francia panzióba
cselekményfonalát nagyjából ott vesszük fel, ahol az első részét elejtettük. A
kedvesen figyelemfelkeltő függővég laza folytatást kap – legalábbis a történet
kezdetén úgy tűnik. Emmy, hátrahagyva angliai életét, visszatér a csodás
francia miliőbe, s Ruperttel együtt folytatják a La Cour des Roses vezetését. A
múltat azonban egyelőre egyikük sem zárhatja le, hiszen míg Emmy a Nathannel
közös angol lakás kiadása körüli hercehurca miatt feszült, addig Rupert
szembesül a Glória által maga mögött hagyott káosszal. Mint kiderül, a nő
minden szállásfoglalást a maga kénye-kedve szerint kialakított rendszerben
összegzett, ami nem kevés kellemetlen helyzetet okoz a panzió renoméja és
vezetői számára. S ezzel persze Emmy is egy egészen új helyzettel találja magát
szemben, hiszen Rupert jellemét és karakterét ismerve, ebben az esetben is
megtalálja a számára ideális helyzetet: vagyis hárít. Fura, hogy amennyire
megkedveltem Rupertet az első részben, most ugyanannyira találtam plasztikusnak
a történetben való létét. Alaint nagyon hiányoltam a kezdeteknél, Nathan és
Glória (akik szintén aktívan becsatlakoznak a későbbiekben a sztoriba) pedig –
szerintem – semmi új színt nem tudtak hozni a cselekménybe. Az első résznél is
megjegyeztem, hogy Emmy nem kifejezetten egy olyan karakter, aki el tudna vinni
egy egész regényt, mint ahogy a többiek is inkább sematikus limonádé-szereplők,
s ez a folytatásban már élesen kiütközött – ezért lett volna célravezetőbb, ha
inkább új karakterek tűnnek fel, s nem csak a gonosz blogger személyében.
Ahogy az első részben, úgy bizony az
olvasót itt is próbára teszi a rendkívül vontatott elbeszélés a történet
elején. Mindez számomra kicsit kiábrándító volt, hiszen (szerintem jogosan) azt
feltételeztem, ezt a kört már lefutottuk. Nem egy ugyanolyan sémára húzott történetre
vágytam csak és kizárólag a már megismert karaktereket verklizve (és kár lenne
tagadni, a folytatásban ez történt), hanem adott esetben új szereplőkre,
lendületes, de mégis könnyed történetvezetésre. Ezt viszont ettől a résztől nem
kaptam meg – ami a Rózsakert sorozatindítójában működött, az itt csak részben.
Nem akarok igazságtalannak tűnik a sorozatfolytató regénnyel, de az elsőhöz képest,
ez bennem sajnos nagyon halvány nyomokat hagyott. Mindazonáltal, aki ismét
ejtőzne egyet a csodás francia vidéken, az jó helyen jár, ha a La Cour des
Roses-t választja.
Blogturné Klub
A turné állomásai
Nyereményjáték
Helen
Pollard története Franciaországban játszódik, ezért nyereményjátékunk is ehhez
a helyhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan könyv
fülszövegének részletét találjátok, melynek cselekménye Franciaországban (is)
játszódik. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a
keresett mű címét és szerzőjének nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
a Rafflecopter giveaway
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése