Milyen lehet átlagosnak lenni? Létezik egyáltalán "átlagos"?
Ismered az érzést, mikor az emberek megbámulnak, összenéznek vagy épp minden
előzmény nélkül beszólnak? Mit teszel? Mi van akkor, ha egy olyan külső jegy
miatt bántanak, amin nem tudsz változtatni? Hogy éled ezt meg gyerekként?
Auggie Pullman egész pici kora óta a gúny, megbélyegzettség célkeresztjében áll
egy rendellenesség, az arcát torzító deformáció miatt.
R.J. Palacio: Az igazi csoda
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Csillagérték: 9
Az
iskola első évfolyamait magántanulóként, édesanyja óvó gondoskodása alatt
végezte el. A történet kezdetén hatalmas újdonság áll be a kisfiú életében: ő
is „rendes” iskolába kezd járni…
A kötet fellapozásakor szinte azonnal
éreztem, hogy nagyon jó kezekbe kerültem. Auggie születésének elbeszélése nagy
vigyort varázsolt az arcomra – ugyanez egyébként egész jól köszönt vissza a
filmben is. Szóval,
az elbeszélő szinte azonnal lerántja a leplet arról, hogy Auggie nem mindennapi
figura, ugyanis hihetetlen jó humorérzéket kapott az élettől, amit az emberi
kapcsolataiban is nagyon klasszul tud kamatoztatni. A humor és a szülői óvás
ellenére azonban a kisfiú számára elkerülhetetlen, hogy egy nagyobb közösségbe
kerülve olykor az élet borúsabb oldala is megmutatkozzon. A kiközösítés, a
mutogatás és csúfolódás éppúgy jelen van Auggie mindennapjaiban, mint
mindenkiében, aki valamilyen szempontból nem felel meg az átlag keretének, s
ugyanúgy megjelenik a barátokkal való kapcsolat, a szeretet és öröm, valamint a
csalódás és kiábrándulás, mint mindannyiunk életében. Merthogy bármennyire is (nem) kompatibilis valaki a tömeggel, mindannyiunkban hasonló folyamatok, örömök
és bánatok játszódnak le. Az emberi értékeket, a boldogságot és a személyiséget
pedig nem a tükör mutatja meg számunkra. Auggie története épp erre próbál
rávilágítani.
|
@szembetuno_blog |
De az a helyzet, hogy Palacio nem csak
egy ifjúsági regénybe vágta a fejszéjét Az igazi csoda megírásakor, hanem egy
családregényébe, melyben az anya, az apa és a testvér és néhány, Auggie-hoz közelebb álló karakter perspektívája is
megjelenik, ami igazán különleges többletet ad a sztorinak. Az Auggie-hez
hasonló történetek kapcsán mindig elgondolkozom, hogy vajon a testvérek hogyan
élik meg ezeket a szituációkat. Háttérbe szorítottnak érzik-e magukat, s vajon
van-e alapja ennek? Ezt nem csupán a regényre, hanem a való életre vonatkoztatva
is fontos kérdésnek tartom. Via történetszála így számomra különösen szívet
melengető volt. Nagyon kedveltem a fiatal leányzó karakterét, aki egyrészt az
útkereső kamasz, másrészt a szeretetre vágyó kislány jegyeit is magán
viselte. Nagyon kifejező hasonlatot is hozott a családjuk működésére: Auggie a Nap, a szülei a bolygók, ő pedig a Hold. De szereti, ahogy ez az univerzum működik. Másfelől ott van a szülők szempontja, akik ugyan nem kapnak Viához hasonló külön fejezetet, de mindvégig nagyon erősen jelen vannak. Talán a történetben látszólag
kevéssé érvényesül az apa nézőpontja, de az egész történetben azt éreztem, hogy Nate
Pullman nagyon stabil pontja a családnak, mind a gyerekek, mind pedig a
feleség, Isabel számára. E tekintetben talán kicsit eszményi és
idealizált is. Isabel pedig a még el sem indult karrierjét a családért, s
legfőképp pedig Auggie-ért áldozó anya szerepét tölti be. Az ő
történetszála is nagyon szépen kerekedett ki, és talált vissza az önmegismerés
és kiteljesedés ösvényére. Nagyon izgalmas volt az anya-lánya kapcsolat
alakulása, ami olvasatomban részben párhuzamba került az Isabelben és Viában
lefolyó egyéni, belső küzdelmekkel.
|
@szembetuno_blog |
A különféle perspektívák megismeréséhez
Palacio a váltott elbeszélős történetvezetést választotta, ami szerintem nagyon
jó döntésnek bizonyult. Ezáltal voltak olyan cselekményrészletek, melyek csak
és kizárólag egy adott szereplő sajátjai voltak, és akadtak olyan jelenetek is,
melyek összecsúsztak, így több szemüvegen keresztül is megismerhettük őket. Auggie-n és Vián kívül Jack és Miranda kapott elbeszélői hangot, mindketten a világ egy-egy különleges színfoltját csempészték a regénybe. Az egyéb szereplők közül pedig Summer, Justin és a jó fej osztályfőnök voltak a kedvenceim. Az
igazi csoda egy hihetetlenül lebilincselő, szórakoztató, magával ragadó, jó
stílusban, valóságos és szerethető karakterekkel és jó humorral megalkotott történet, mely
nagyon ügyesen vegyíti az egyéni belső folyamatokat, a családi életet és a
barátságot. A kikapcsolódás és az elgondolkodtató történetvezetés egyszerre van
jelen, amitől a kötet nagyon különleges olvasmányélményként él bennem. Nem is tudom mit mondjak még (pedig lenne bőven még mit): „Minek
beolvadni, ha arra születtél, hogy kitűnj?” Dőlj hátra, és ismerd meg Az igazi csodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése