A Libri Könyvkiadó gondozásában jelent meg Sejal Badani regénye, a Törött szárnyú angyalok. A történet egy Amerikába vándorolt indiai család beilleszkedését, a családon belüli erőszak és elnyomás témáját dolgozza fel.
Eredeti megjelenés: 2015.
Hazai megjelenés: 2016.
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Fordította: Illés Róbert
Téma, műfaj: családon belüli erőszak
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 510 oldal
Csillagérték: 7
Fülszöveg:
Amikor az Indiából
Amerikába vándorolt
családfőt váratlanul szörnyű baj éri, három leánygyermeke hazatér végső
búcsút venni tőle. Szónijá fotósként bejárta a világot, így menekült
gyermekkora sötét titkai elől. Trisá számára az amerikai álom – egy jóképű férj
és egy kertvárosi otthon – jelentette a menedéket. Marin kőkemény üzletasszonyként
igyekszik bosszút állni az őt ért sérelmekért. Édesanyjuk hallgatásba menekül,
de a csendben több fájdalom van, mint amennyit megoszt lányaival…Négy nő, négy választás. Mindegyikük máshogy próbálja
feldolgozni az őt ért sérelmeket, ám ahogy ismét összejönnek, felszínre törnek
az eltemetett emlékek. Az apa továbbra is élet és halál között lebeg. Felesége
és lányai imádkoznak, ki a haláláért, ki az életben maradásáért, eközben
azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük…A Törött szárnyú angyalok, akár Jodi Picoult művei, szép és
fájdalmas szembenézés a múlttal. Hogyan sérülnek a vérségi kötelékek, és
találunk-e megnyugvást, ha a szeretet lángja kihunyt?
Talán az kevésbé kérdéses, hogy a családon belüli erőszakról, az elnyomásról, a lelki terrorról való beszéd, az ez ellen való fellépés manapság kevésbé számít olyan tabunak, mint évtizedekkel ezelőtt. A probléma (azon felül, hogy egy gyermek, feleség vagy akár férj családon belüli zaklatás áldozatává válhat), a tagadás. A bántalmazó kapcsolat tűrése. Olvasatomban elgondolkodtató ellentét feszül a fentiek között, mert bár míg az aktuális diskurzus bátorítólag lép fel az áldozatok mellett, egy másik részről továbbra is jelen van az áldozathibáztatás, a családon belüli erőszak nyilvános, politikai elbagatellizálása, ne adj' Isten törvényen kívül helyezése.
Sejal Badani regénye olyan Amerikába vándorolt indiai családot mutat be, ahol a feleség és a három leánygyermek az apa prioritása alatt szenvedi végig a mindennapokat. Legalábbis, egy darabig. A lányok ugyanis nem egészen teljesítik be a hagyományok által rájuk rótt szerepeket. Ezzel is szembeszegülve az apai akaratnak és befolyásnak, és hátat fordítva a gyermekkori sérelmeknek. De vajon küzdhetnek-e álmaikért úgy, hogy eközben a múlt sebei üresen tátongnak? A kérdésre a regény adja meg a választ. Az apa ugyanis kórházba kerül, s így a lányoknak muszáj szembenézniük újra nem csupán beteg apjukkal, hanem az általa okozott maradandó és láthatatlan sérülésekkel is.
A kötet aktuális témát tárgyal. Rávilágít arra, hogy a hallgatás, a menekülés vagy épp a fejünk homokba dugása a legkevésbé sem célravezető, ha lehetővé akarjuk tenni a boldog élet elérését saját magunk számára. A családon belüli erőszak, a verbális és fizikai zaklatás nem bagatellizálható el, az áldozat nem hibáztatható! S bár a könyv erre kívánja felhívni a figyelmet, s alapvetően érzékenyen érintenek a hasonló témát feltáró történetek, itt valamiért nagyon kívül rekedtem. Követtem a lányok visszaemlékezéseit, a múlt lassankénti megnyílását, de nem éreztem, hogy a sztori felém is nyitna. Sokáig próbáltam megfejteni ennek az okát. Talán túl kiszámítható lenne a történet? Igen, ez elképzelhető. Valahogy már a kezdetektől fogva sejthető volt a múltban rekedt titkok egy része, ez viszont még nem vonzza törvényszerűen magával, hogy lepereg rólam a cselekmény. Bár ez sem fedi teljesen az igazságot. A történet ugyanis elég összetett, nem csupán a bántalmazás sebeit tárja fel, hanem az apa-gyermek, a testvérek, a férfi-nő viszonyt, illetve a nők életterének bemutatását, s egy rögzült hagyományokkal rendelkező kultúra újfajta társadalmi térben való beilleszkedésének folyamatát. Az indiai kultúra mindenképp külön pikantériát ad a cselekménynek, ami talán enélkül is rendkívül sokrétű lenne.
Vannak élethelyzetek, amiket egyszerűen nehéz elképzelnem. Már alapvetően a bántalmazás is mint nevelési eszköz (?) felfoghatatlan, az erőszak más formáiról nem is beszélve. Nincs testvérem, így saját magamon nem tapasztaltam, de mindig úgy képzeltem, hogy a testvéri kötelék különösen erős: bárhogy fújsz a másikra, mert épp beszólt vagy összekaptatok, létezik egy őserő, ami minden körülmények felett áll. Ha valaki bántja az egyiket, a másik teljes vállszélességgel ott áll mellette, és nem hódol imádattal annak, aki erőszakoskodott a testvérével. Még akkor sem, ha a bántalmazó történetesen az egyik szülő.
Összességében egyrészt tényleg nem győzöm hangsúlyozni a téma fontosságát, másrészt pedig kicsit csalódtam, mert bár a szerző korrekten rakta össze a történetet, valahogy többet vártam tőle érzelmileg. Az viszont kétségtelen, hogy a Törött szárnyú angyalok inkább az elolvasást követő napokban (vagy épp egy bejegyzés megírása közben) vet fel sok-sok (erkölcsi) kérdést, viszont akkor egyre többet és többet. A katarzist tehát inkább a saját gondolatainkban, a könyv által kiváltott emóciókban, mintsem magukon a lapokon keressük.
 |
| Az amerikai borító |
 |
| Sejal Badani |
A kötet aktuális témát tárgyal. Rávilágít arra, hogy a hallgatás, a menekülés vagy épp a fejünk homokba dugása a legkevésbé sem célravezető, ha lehetővé akarjuk tenni a boldog élet elérését saját magunk számára. A családon belüli erőszak, a verbális és fizikai zaklatás nem bagatellizálható el, az áldozat nem hibáztatható! S bár a könyv erre kívánja felhívni a figyelmet, s alapvetően érzékenyen érintenek a hasonló témát feltáró történetek, itt valamiért nagyon kívül rekedtem. Követtem a lányok visszaemlékezéseit, a múlt lassankénti megnyílását, de nem éreztem, hogy a sztori felém is nyitna. Sokáig próbáltam megfejteni ennek az okát. Talán túl kiszámítható lenne a történet? Igen, ez elképzelhető. Valahogy már a kezdetektől fogva sejthető volt a múltban rekedt titkok egy része, ez viszont még nem vonzza törvényszerűen magával, hogy lepereg rólam a cselekmény. Bár ez sem fedi teljesen az igazságot. A történet ugyanis elég összetett, nem csupán a bántalmazás sebeit tárja fel, hanem az apa-gyermek, a testvérek, a férfi-nő viszonyt, illetve a nők életterének bemutatását, s egy rögzült hagyományokkal rendelkező kultúra újfajta társadalmi térben való beilleszkedésének folyamatát. Az indiai kultúra mindenképp külön pikantériát ad a cselekménynek, ami talán enélkül is rendkívül sokrétű lenne.
 |
| Illusztráció |
Összességében egyrészt tényleg nem győzöm hangsúlyozni a téma fontosságát, másrészt pedig kicsit csalódtam, mert bár a szerző korrekten rakta össze a történetet, valahogy többet vártam tőle érzelmileg. Az viszont kétségtelen, hogy a Törött szárnyú angyalok inkább az elolvasást követő napokban (vagy épp egy bejegyzés megírása közben) vet fel sok-sok (erkölcsi) kérdést, viszont akkor egyre többet és többet. A katarzist tehát inkább a saját gondolatainkban, a könyv által kiváltott emóciókban, mintsem magukon a lapokon keressük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése