Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

A titokzatos Elena Ferrante bestsellere, a Briliáns barátnőm a Park Könyvkiadó gondozásában végre magyarul is olvasható. Természetesen, mi sem maradhatunk le a Nápolyi regények sorozatról! A Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek a könyvet, s ha a turnéval tartotok, megnyerhetitek a könyv egy példányát!

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Sorozat: Népolyi regények (1)

Eredeti megjelenés: 2011.

Hazai megjelenés: 2016. 

Kiadó: Park Könyvkiadó

Fordította: Matolcsi Balázs

Téma, műfaj: családregény

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 360 oldal

Csillagérték: 8

Fülszöveg:

Ferrante-láz ​​(Ferrante fever) – így nevezték a jelenséget, amely pár éve a „Nápolyi regények” megjelenésekor végigsöpört a világon. A híradások szinte mindegyike megemlítette a szerző személyét körüllengő homályt, ugyanis az Elena Ferrante írói álnév. A mai napig nem tudni, hogy kit takar, bár a tetralógia sikerének köszönhetően a találgatások megszaporodtak. Olyannyira, hogy a napokban bejárta a nemzetközi és a hazai sajtót Claudio Gatti oknyomozó újságíró cikke, amelyben számos adattal alátámasztva felfedni véli a szerző kilétét. Elena Ferrante nagy fába vágja a fejszét, a mozgalmas egyéni történetek után ezúttal két nápolyi lány, Lila Cerullo és Elena Greco évtizedeken át tartó barátságáról mesél, az ötvenes évektől napjainkig. A tetralógia Első Könyve, a Briliáns barátnőm a két főszereplő kislány- és kamaszkorát, valamint számos mellékszereplő életét írja le Nápoly egyik szegény lakótelepén. A szerző lépésről lépésre követi a két lány nővé érését, személyiségfejlődését, egymásra gyakorolt hatását, szövetségük és rivalizálásuk történetét, a jó és rossz érzéseket, melyek évtizedeken át alakítják szoros barátságukat. Bemutatja továbbá több mint ötven év kulturális és szociális változásait, melyek hatásai átalakítják a városrészt, Nápolyt, Olaszországot és kettejük viszonyát. Mindezt a szerzőtől megszokott lendülettel és könyörtelen alapossággal, ugyanakkor különleges, egyszerre mély és könnyed, olvasmányos stílusban. Többet nem szeretnénk elárulni, hogy ne rontsuk el az olvasás örömét.

Illusztráció

Izgatottan lapoztam fel Elena Ferrante kötetét. Több okból is. Egyrészt izgalmasnak tartom, hogy szerzői álnéven publikáló alkotótól olvassak, aki ráadásul nem is csupán emiatt, hanem regénye okán is világhírre tett szert. Másrészt az itáliai környezet, a memoárszerzű felépítés, a borító és egy új, jónak ígérkező sorozat mind-mind arra ösztönöztek, hogy a Briliáns barátnőmmel bizony érdemes lehet meismerkedni.

"Ha az embernek még fenekén a tojáshéj, nemigen tudja, 

miféle borzalmakból ered a félelem érzése, 

talán nem is szeretné tudni."

Hangulatfotó

Sokszor felmerül egy-egy könyv vagy akár költemény értelmezése esetén, hogy vajon az olvasónak mennyire kell tisztában lennie az adott alkotó életrajzával, életkörülményeivel, egyáltalán: kilétével kapcsolatban. A vélemények mérlegének nyelve alapvetően kiegyenlítettnek tűnik számomra (bár a jórészt pozitivista szellemű oktatási rendszer mégiscsak állást foglal). Én magam nem tudnám letenni a voksom. Szerintem - ahogy oly sok minden az életben - ez sem fekete vagy fehér. Egyrészt, ha egy mű egyszerűen hidegen hagy, nem ér el nálam semmi hatást, akkor majdnem mindegy is, hogy ki áll a sorok mögött. Másrészt viszont, ha felkelti a figyelmem, mégiscsak érdekes lehet a megértés szempontjából, hogy vajon milyen élethelyzetben vetette papírra gondolatait a szerző. Persze, mindkét nézőpont támadható, és mindez roppant szubjektív. Ez így van jól. Elena Ferrante esetén egyszerűen elfogadtam, hogy semmit sem tudok róla. Talán nem egy olasz nő. Talán nem nő. Talán nem olasz. Ideje a kötetről is szót ejteni...

"Régi, nem múló félelmem volt ez: féltem, hogyha lemaradok Lila életének mozzanatairól, 

az enyém elveszti lényegét és intenzitását."

Nápolyi asszonyok

...ami, bevallom elég meredek íveket járt be nálam. Rögtön az könyv fellapozásakor lesokkoltam, hiszen - akár a drámákban - minden szereplő ott sorakozott, én meg rémülten kapkodtam a fejem, hogy fogok ennyi ismeretlent megjegyezni. Az Előhang viszont megnyugtatott. Nagyon szerettem, és izgatottan vártam a folytatást. Egy elveszett barátnő, aki mindenféle emlék és üzenet nélkül, nyomtalanul eltűnik a semmiben, hiába keresik. Elena pedig kutatni kezd. Nem barátnője után: az emlékei között. Felidézi azt az időszakot, mikor barátságot kötött Lilával. Minket pedig kézen fog, és elvezet minket az ötvenes évek Nápolyába, megmutatja a korabeli olasz hétköznapokat egy gyermek szemével. Végigvezet minket az utcákon, beenged a casládjába és betekintést ad az olasz oktatásba, a ranglétrára, ami a nők számára foghíjakat és repedt fokokat rejteget. Meg persze megismerjük a barátnőt, Lilát is. Barátságukra "az ellentétek vonzzák egymást" fordulat illik a legjobban. Kezdetben szépen egymás mellett halad az útjuk, a családi-szociális különbségek ellenére is, aztán szépen lassan a kezdeti repedések egyre mélyebb árkokká alakulnak, a két lány látszólag eltávolodik egymástól. A barátságuk azonban továbbra ia láthatatlan kapocs kettejük között. Hogy ki is a briliáns a két lány közül? Egy ideig egyértelműnek gondoltam a választ, aztán hirtelen úgy tűnt, mintha a jelző felvátlva vándorolna Elena és Lila között. De miért ne vélekedhetne mindkét nő ugyanúgy a másikról? Mindezekhez azért hozzátartozik az is, hogy a könyv közepén engem jó időre elvesztett a regény, egyáltalán nem tudott lekötni. Fogalmam sincs, hogy abból a helyzetből hogyan tudott egyik pillanatról a másikra visszarántani a történetbe az elbeszélő, viszont a függővéghez közeledve úgy éreztem, még tovább akarom olvasni a cselekményfolyamot, ki akarom deríteni, hová tűnt Lila és mi történt vele fiatal felnőttként, hogyan alakult tovább barátsága Elenával.

Borítóváltozat

"- Kivirultál, jót tesz az iskola és a szerelem 

- mondta Lila, és egy kicsit szomorúnak éreztem."

A Briliáns barátnőm - habár Ferrante nem győzött meg teljesen zsenijéről - érdekes kalandozás az ötvenes évek Olaszországában. Abban a világban, amit nem igazán ismerek. Az olasz történelem ezen időszaka, főként társadalomtörténeti szempontból nekem még mindig leginkább fekete folt, amit úgy érzem, Ferrante picit megpróbált világosabbá, befogadhatóbbá tenni számomra. Így tehát én az olasz mindennapok, a családi hierarchia - a család működési mechanizmusa, az oktatási rendszer, a nők oktatásban elfoglalt szerepe, a női mivolt, a barátság és erkölcsök ábrázolásában látom a regény erősségét és kiválóságát. S persze az, hogy a mélypontról úgy hozta vissza az érdeklődésem az elbeszélő, olyan függővéggel zárta a Nápolyi történetek első részét, hogy türelmetlenül várom a következő és azt követő részeket.

Blogturné Klub

A turné állomásai

12.11. - Szembetűnő

12.13. - Könyvvilág

12.15. - Olvasónapló

Nyereményjáték

Elena Ferrante nem csupán a Briliáns barátnőmmel vonta magára az olvasók figyelmét, hanem azzal is, hogy népszerű könyvét álnéven jelentette meg. Az irodalom számára nem ismeretlen ez, hiszen sokan hagyták, hogy valódi kilétüket homály fedje. A regényhez tartozó játékunkban minden állomáson egy-egy könyvborítót fogtok látni, melyeken nem látszik az alkotó neve. A könyveket mind-mind álnéven publikáló szerzőtől válogattuk. A feladatotok, hogy a cím alapján kitaláljátok a szerzőt, és annak valódi (!) nevét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway