2016 szeptemberében jelent meg az Athenaeum gondozásában Wisinger István Szent-Györgyi Albertről szóló dokumentumregénye, A Nobel-díjas kém. Mennyit tudunk vajon Szent-Györgyiről, vagy közvetlen környezetéről, amelyben élt?
Megjelent: 2016. szeptember 29.
Kiadó: Athenaeum
Téma, műfaj: életrajz, dokumentumregény
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 448 oldal
Csillagérték: 9
Fülszöveg:
Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat
Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai
égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének
terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként
emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar
Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért
nyerte el. De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak
„Prof”-ként emlegettek tanítványai, baráti, kollégái? Egy pacifista, aktív
politikus, önjelölt kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására
élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert
kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal
teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a
tudóst.
Wisinger István dokumentumregényében Szent-Györgyi
Albert tudományos pályafutásának és magánéletének bemutatására tett kísérletet.
A kötet idővezetése ugyan nem lineáris, végeredményben a
mozaikokból szépen összeállhat a világhírű Prof pályafutása. Bevallom, számomra
picit zavaró volt, hogy az életmű egyes elemei nagyobb hangsúlyt kaptak, míg a
gyermekkort vagy épp az idős kort kevésbé részletezte a szerző. Ezen
túllendülve azonban csodálatos 20. századi utazást tettem a könyvvel.
Nagy úr ugyanakkor a politika, ami szinte az egész
20. századot beárnyékolta. Különböző történelmi kurzusokon többször is
összeszámoltuk, hány és hány rendszerváltozáson esett át egy – tegyük fel –
Szent-Györgyi korában született ember. A politikai rendszerek mellett a két
világháború, a hidegháború, a szocializmus mind-mind olyan tényezők, melyek
sötét foltot vetnek a tudományra és a kultúrára. Nyilván, a címből is sejthető,
hogy a kötet nagyban erre, a második világháborúra és az ezt követő évekre
helyezi a hangsúlyt. Dokumentumregény lévén ezek a leírások részletezőek
voltak, és néhol a kötet el is vesztett engem mint olvasót. Nagyon hiányoltam továbbá egy fényképes mellékletet, amit akár a szövegbe ágyazva is tartalmazhatott volna a kiadvány.
Ötórai tea a kollégákkal, Szeged |
Mindenhol ott vagyunk. Mi, magyarok. A tudományban,
az irodalomban, a művészetekben. Mindenhol. Legalábbis, előszeretettel
hangoztatjuk. Na jó, nem alaptalanul. Tudjuk, hogy a golyóstoll Bíró László
nevéhez fűződik, az anyák megmentője Semmelweis Ignác vagy, hogy a C-vitamint
Szent-Györgyi Albert ismerte fel. Belénk kódolva tudjuk – vagy megtanuljuk. De
vannak más ismereteink is ezekről a nagyszerű feltalálókról, vagy elég, ha képesek vagyunk összekötni feltalálót és találmányát?
A Nobel-díj átvétele |
A csodálatos alatt pedig azt az atmoszférát, azokat
a kulturális-tudományos nagyságokat értem, akik valamilyen formában
felbukkantak Szent-Györgyi életében, akik befolyásolták a kor szellemi életét.
Sokszor elsiklunk afelett, hogy az irodalmat, történelmet, művészeteket,
természettudományokat egy „időzónában” szemléljük. Hogy összhangba hozzuk őket
egymással. Kevésbé tudatosítjuk például, hogy miközben a Klebelsberg-féle
kultúrpolitika zajlik hazánkban, a Szegedi Egyetemre olyan neves személyiség
érkezik haza, mint Szent-Györgyi Albert, s ugyanebben a városban ugyanekkor tevékenykedik
Sík Sándor vagy épp Móra Ferenc. Hiányzik annak szemléltetése, hogy a Prof
hogyan viselkedett tanítványaival, hogy a tanár mint szerep nem feltétlenül a
személytelen hierarchián alapul, a tiszteletet nem csak és kizárólag szigorral
és felsőbbrendűséggel lehet kivívni. Sőt! E két dologban látom a hazai oktatási
rendszer egy fontos problémáját: hogy nem mutatjuk meg a gyerekeknek a
felhalmozott tudásanyag összefüggéseit, hogy lássák, milyen folyamatok
zajlanak le ugyanott, ugyanabban az időszakban a tudományok és kultúra
különböző szegmenseiben. A másik általános "hiba", hogy a tanulás folyamatában nem partnerként kezeljük
a diákokat. Az üdítő kivételeknek pedig hála és köszönet! Ilyen lehetett a Prof
is hallgatóival.
Laborban |
Mindazonáltal, A Nobel-díjas kém érdekes olvasmány
volt számomra, elsősorban társadalomtörténeti, kultúratörténeti szempontból.
Akaratlanul is elkalandoztam néha, milyen emlékeket őrizhetnek, őrizhettek azok
az egyetemisták, akik Profként emlegették Szent-Györgyit, akik tőle
tanulhattak, akik között ott kerekezett nap mint nap. Felcsillant a szemem, ha
olyan névre bukkantam, akitől tanulmányaim során én is olvastam, vagy mikor irodalmi
alakokról tudtam meg új információt. A magánéleti elbeszélések szintén sok
újdonságot tartogattak. A kötet alapján Szent-Györgyi Albert igazi tudós volt,
aki végeredményben mindent a tudománynak, az ismertek továbbadásának áldozott. Azt hiszem, kicsit mindannyiunknak többet kellene tudnunk Nobel-díjasunkról. Ez a kötet pedig jó alapot biztosít ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése