Jövő héten érkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, a Vörös Pöttyös sorozat részeként Okváth Anna második regénye, a Szonáta gordonkára és kávédarálóra. Mielőtt a könyv recenzióját egy blogturné keretén belül megjelentetném, ismerkedjünk meg a borítóval és a szerzővel!
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra
Várható megjelenés: 2016. október 18.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Téma, műfaj: young adult/new adult
Előrendelhető: ITT
Előrendelhető: ITT
Fülszöveg:
Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás. Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors
különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság,
olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni. Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy
ez a szerelem csupán délibáb? Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a
szenvedély ad?Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi,
elsöprő szerelmet. Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves
cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a
családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson. Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha
remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.
Az írónőről
Okváth Anna - író. 1985-ben született Siófokon. Kulturális antropológia-skandinavisztika szakpáron végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, Budapesten. a A II. Aranymosás pályázat egyik nyertese. Első regénye a Más állapotok a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, az Arany Pöttyös sorozat részeként.
Hobbijai: zenélés, olvasás, írás és nyelvtanulás.
Facebook írói oldal: https://www.facebook.com/annaokvath
Írói blog: https://annaokvath.wordpress.com/
A borító
Exkluzív részlet
„Úgy telt el így egy év alattomban, hogy amikor végül
szembesültem vele, kiadós hidegzuhanyként ért. Bandi bácsival ünnepélyesen
kivonultunk a temetőbe, hogy szép új koszorút tegyünk anya sírjára. Nehéz
szívvel álldogáltunk ott vagy negyed órát. Nem tudom, ki mire gondolhatott, nem
beszéltük meg. Azt se tudom, mire kellett volna gondolnom igazából. Egy imára?
Emlékekre? Beszélgetnem kellett volna vele? De hát minek, hát úgyse válaszol
senki. Megpróbáltam magam elé képzelni az alakját, a hangját, de még az arcát
se igazán sikerült. Csak homályosan, mintha tejüvegen keresztül nézném. Csak
sejtettem, hogy őt látom magam előtt. Csupán egy év telt el. Egyetlen egy év.
És én máris elfelejtettem a saját anyám vonásait. Végtelenül elkeserítő élmény
volt. Hosszasan gyűlöltem magam utána, szidtam az érzéketlenségemet, az
önzőségemet, az életösztönömet és mindent, amit csak lehetett, amiért
gurítgattam tovább azt a szánalmat, amely megmaradt anya halála után, és
amelyet volt bátorságom életnek nevezni, és közben elfelejtettem mély maradni.”
***
„– Nézd, mit hoztam neked! – ujjongott Gurigás, mikor a
kocsinál találkoztunk. Nem kellett nagyon megerőltetnem a szürkeállományomat,
hogy tudjam, mit hozott. Egy üveget rázogatott az orrom előtt. Az üveg pedig
átlátszó löttyöt tartalmazott.
– Grappát – közöltem minden meglepettség vagy
elragadtatottság nélkül.
– Kicsit több lelkesedést.
– Tudod, hogy nem iszom alkoholt. Pláne nem pálinkát.
– Ahhoz képest eléggé képben vagy.
– Sütöttem belőle pitét egyszer.
Gurigás szava elakadt.
– Te pitét sütöttél a grappából? Ez nem tetves sütőrum!
– Lélegezz mélyeket. Nagyon finom volt. Mármint, a süti.
– Mi van a kezedben? Mit vettél? Te könyveket vettél? Te
vagy az egyetlen lány a világon, aki Olaszországban könyvet vesz, nem ruhát. Ne
mondja nekem senki, hogy nem vagy csodabogár.
Vállvonogatva szálltam be a kocsiba. Minek vettem volna
ruhát. Volt miben járnom.”
***
„Feri is szóba került.
Aztán az is, miért nincs nekem ilyen fiatalon, és ilyen csinosan senkim.
Meghökkentett a megfogalmazása. Nem jó, ha nőként tekint rám, és csinosnak
tart. Tekintsen rám emberként. Munkatársként. Ellenségként. Cidriző
áldozatként. Tollas kígyóistennőként. Balekként. Ifjú padavanként. De ne
nőként. Nyugtalansággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése