Radhika Sanghani: Csaj a köbön

Radhika Sanghani neve mindeddig ismeretlenül hangzott számomra. Virgin sorozatának második része után viszont mindez teljesen megváltozott. A műfaj nem igazán volt új, de valami egyediség mégis volt ebben a kötetben. Tényleg megérkezett volna az új Bridget Jones?

Radhika Sanghani: Csaj a köbön

Sorozat: Virgin (2)

Libri Könyvkiadó, 2016, 384 oldal

Fordította: Greskovics Eszter

Csillagérték: 10

Bridget Jones óta tudjuk, hogy a párkapcsolati szerencsétlenkedések igenis lehetnek humorosak. Mi több, minden okunk megvan az öniróniára, és hogy néha-néha nevessünk egy jót magunkon. Még akkor is, ha szörnyen kínos szituációkba és élethelyzetekbe keveredünk. Bridget után pedig itt van nekünk egy fiatalabb kiadás, Ellie! Radhika Sanghani nevét tessék megjegyezni, egy fiatalos, humoros hang a chick lit és az erotikus irodalom mezsgyéjén.

A méhecske nem a borító része 

Az első oldalakon nem sok jóra számítottam. Egy huszonéves egyedülálló, gyakornokként dolgozó londoni lány próbálja meggyőzni újdonsült lakótársait, hogy neki egymagának is jár akkora szoba, mint a többi, párkapcsolatban élő barátjának. Egyrészt elgondolkodtam, mert basszus az egyedülállókat tényleg sokszor veszik semmibe, de minimum lesajnálják. Ha fiatal azért, ha már nem, akkor meg azért. Még akkor is, hogy fogalmuk sincs az okokról. Ellie-t éppenséggel iszonyatosan zavarja a tény, hogy mindössze egyszer volt pasival, huszonévesen pedig ez minimum főbenjáró a mi kis világunkban. Tessék érezni az iróniát! Ja, és a gyakornokság! Gyakornoknak lenni szívás. Hiába teszed szívvel-lélekkel a dolgod, hiába kapod meg az olvasóktól a pozitív visszajelzést, ha főnöki dicséretet (vagy épp valamike honorálást) nem kapsz, akkor bizony elgondolkozol, hogy mit is érsz igazából a tanulmányaiddal. De vissza a fő csapásvonalhoz! Ellie - barátnői nyomására - regisztrál egy netes társkeresőn, hogy véget vessen a parlagon töltött időszaknak. Mindez pedig felforgatja a fiatal lány mindennapjait, amiből aztán rémesen kínos és humoros epizódok kerekednek. Villámtempóban elfelejtettem kezdeti fenntartásaimat a könyvvel kapcsolatban, sőt, igazából mindent elfelejtettem, mert teljesen lekötött ez a lökött csaj - vakrandistul, álompasistul.

„Sokat gondolkozom azon, hogy...

mit jelent nőnek és feministának lenni a huszonegyedik században. Komoly kihívás, hogy az emberek ne azt gondolják rólad, hogy szőrös leszbikus vagy.”

Hangulatfotó, @librikonyvkiado

Sanghani stílusa egyszerűen zseniális! A történetvezetés izgalmas, pörgős, életszerű. Az írónő képben van a kapunyitási pánikkal, a nem-tucat női sorsokkal. Ismeri és bemutatja, hogy nem csak kirakatéletek vannak, hogy nem minden alakul elsőre úgy, ahogy elterveztük, és hogy ezzel igazából semmi probléma nincs. A szerző nem rest betekintést engedni az őszinte, sallangmentes női csevegésekbe, a szexről való diskurzusba, és - az eddigi olvasmányaimmal ellentétben - az erotika nem kötelező körként, hanem mindenféle kényszerességet mellőzve természetes őszinteséggel bukkan fel. Nem titkolhatom, hogy a regény végén egy cseppet dühös voltam Ellie-re, aki képes volt ott hagyni az álompasit. Végül mégis elszállt a haragom, mert miért is ragadna le egy fiatal lány egy tökéletes kapcsolatban, ami épp annak nem okoz tökéletes boldogságot, akinek a legfontosabbnak kell lennie ebben az egészben: saját magának. Habkönnyű, őszinte, mókás! Izgatottan várom a folytatást!