A regény főszereplője, Kavics a
világ legrosszabb gyereke. Legalábbis Nénike szerint, aki a szomszédban lakik,
és ő vigyáz a kisfiúra, amíg a szülei haza nem érnek... De a történetnek két
oldala van! Ismerd meg Kavicsét is! Tarts velünk kultikus gyerekregény
blogturnéján, és nyerd meg a könyvet a Manó Könyvek jóvoltából!
Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke
Illusztrálta: Dudás Győző
Megjelenés: 2016.
Eredeti megjelenés: 1973.
Kiadó: Manó Könyvek
Téma, műfaj: mesekönyv
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 176 oldal
Csillagérték: 8
Fülszöveg:
A regény főszereplője, Kavics a
világ legrosszabb gyereke. Legalábbis Nénike szerint, aki a szomszédban lakik,
és ő vigyáz a kisfiúra, amíg a szülei haza nem érnek. Persze Kiskő Ambrus
Kavics egyáltalán nem rossz, csupán olyan, mint minden nyolcéves: az unalmas
uzsonnázás helyett szeretne lemenni az udvarra és a többi gyerekkel játszani.
Igaz, van egy bökkenő: még nincsenek barátai. Ugyanis nemrég költöztek az új
lakótelepre, és a lakatosműhely mesterén kívül senki nem akar vele szóba állni.
Nagy Katalin, a regény szerzője kiváló ismerője a gyerekeknek, és azt is tudja,
hogy a nehéz helyzetekben az őszinteség és a humor a legjobb segítség. Régi kedvencek című sorozatunkban
olyan könyvek megjelentetését tűztük ki célul, melyek egyszer már belopták
magukat sokak szívébe. Mi elővesszük és új, friss illusztrációkkal töltjük meg
őket, hogy a mai gyerekek is szívesen vegyék kézbe ezeket a remekműveket, és
számukra is legalább akkora élményt jelentsenek, mint nekünk jelentettek
évekkel ezelőtt.
Sokszor hangzik el a bűvös mondat: a mai gyerekeknek már nem készülnek olyan szép mesék, mint régebben. Ma már mindennek akciódúsnak, pörgősnek kell lennie, hogy fenntartsa a gyerek figyelmét, a mesék egyre vadabbak, minek okán a gyerekek is egyre vadabbak lesznek, az agresszió kiskoruktól beléjük ég, és azt onnan senki fia nem irtja ki. A régi meséket pedig ideje kukába dobni, vagy néha nosztalgiával újraolvasni őket.
"Nem könnyű a kibékülés,
összeveszni sokkal egyszerűbb."
Szerintem ez nem így van! A dolog nem ennyire fehér vagy fekete. Tény, hogy egyes mesekészítők feszegetik a befogadhatóság határát, viszont a szülőn múlik, hogy adott mese eljut-e csemetéjéhez. Azzal pedig pláne nem értek egyet, hogy a régi mesék elavultak lennének. Talán manapság nem okoz gondot egy új helyen beilleszkedni? Talán mindenki hipp-hopp talál új barátokat? Talán a gyerekek már nem játszanak egymással? Talán nincsenek kérdéseik? Talán nem rosszalkodnak? Talán nem imádnivalóak? Talán nem kell őket terelgetni, tanítani és foglalkozni velük? Egyszóval: nincsenek olyan örök érvényű tényezők, melyek az aktuális berendezkedéstől függetlenül mindig előfordulnak?
"Ezt a lakótelepet úgy is hívják, hogy Nyolc ház;
amikor ideköltöztek, Kavics rögtön utánaszámolt, hogy stimmel-e."
Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke meséje 1973-ban került a boltokba. Személyes különlegessége ennek, hogy a szüleim a könyv megjelenésekor már majdnem annyi idősek voltak, mint a mese főhőse, Kavics. Ami azt illeti, kiskoromban szerettem, ha olyan meséket (is) olvastak/mondtak nekem a szüleim, amit még nekik meséltek régebben. A világ legrosszabb gyereke történetét emlékeim szerint, nem ismertem ugyan, de kíváncsi voltam, hogy hat rám most ez a könyv. A történet visszarepít a szocialista Magyarország évtizedeibe, a (ma már) történelmi környezet, az üttörők, a (frissen épült) lakótelep olyan világot idézett fel bennem, amelyben tulajdonképpen nem is éltem (lakótelepen meg amúgy sem). Kavics és családja a történet kezdetén, a nyári szünet beköszöntével költözik a lakótelepre, a kisfiú - aki nyár végén új iskolában kezdi a harmadik osztályt - kezdetben nagyon nem találja a helyét. Nincsenek barátai, helyzetét pedig a legkevésbé sem segíti, hogy Nénike nem engedi őt le az udvarra játszani a többiekkel, sőt, a világ legrosszabb gyerekének nevezi őt.
"- Apu, mondok valamit.
- No végre!
- Tudod apu...én szoktam gondolkodni.
- Na ne mondd! És mikor?
- Hétfőn. Mindig hétfőn. Mert akkor te mindig úton vagy, anyu meg nem beszélget lefekvéskor. Akkor én gondolkodok mindig.
- Miről gondolkodsz?
- Hát...hogy miért is nem barátkoznak velem a gyerekek?
- És kigondoltál már valamit?
- Már sok mindent, csak aztán elfelejtem. Mert elalszom közben, reggel meg iskola..."
A mesében figyelemmel kísérhetjük Kavicsot a beilleszkedés és barátkeresés rögös útján. Mindeközben ne feledkezzünk el a felnőttekről sem, akik elengedhetetlen támaszai (kellene, hogy legyenek) Kavics (és minden gyerek) boldogságának. A világ legrosszabb gyerekéről persze kiderül, hogy közel sem az, csupán egy elveszett kisfiú, aki barátokra vágyik, és mindent megtesz azért, hogy szerezzen is. Pont úgy, ahogy manapság is oly sokan. Épp ezért nem elavult, vagy idejétmúlt történet ez. Sőt, azzal, hogy ma már kevésbé ismert fogalmak - mint az úttörő vagy a rézmozsár - is előbukkannak benne (melyekre akár rá is kereshetünk a könyv végén), akaratlanul is többet adhat a gyermek olvasónak. Egy valós világot ismerhet meg, barangolhat picit a nem túl távoli történelemben, a könyv ezáltal lehetőséget kínál arra, hogy gyermek-szülő-nagyszülő egy igazán érdekesnek ígérkező beszélgetést folytasson arról, milyen (volt) gyereknek lenni.
Blogturné Klub
A turné állomásai
07.01. - Sorok között
07.03. - Zakkant olvas
07.05. - Szembetűnő
Nyereményjáték
A Manó Könyvek nemrég új tematikus
sorozatot indított, amiben régi, klasszikusnak nevezhető könyveket adnak ki új
köntösben, hogy a mai fiatalság is megismerje az időt álló történeteket, a
szüleik, nagyszüleik kedvenceit. A játék során három ilyen kötet
fülszövegét találjátok meg, ezeket kell beírni a rafflecopter doboz megfelelő
sorába!
A játék során egy győztest
sorsolunk, a könyvet a Manó Kiadó postázza. Figyelem! A nyertesnek 72 órán
belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány a következő:
Figyelmeztetjük az olvasót, hogy ebben a történetben sorozatosan becsapják. Már a könyv címének se higgyen! A ,,Hóvirág" másodkormányosa annyit ért a kormányos-mesterséghez, mint tyúk az ábécéhez, de azért ragaszkodott hozzá, hogy ő ,,jelentse" mindazt, ami ebben a könyvben történik. Ezért szakállt növesztett és beállt a ,,Hóvirág" nevű, karcsú balatoni motoroshajóra és mi tagadás, sikerült is megtévesztenie a Búvár Kund, a Csongor és a Tünde csapatok éles-szemű, kalandra éhes tagjait is. Mentségére legyen mondva, nem rossz szándékból tette. Csak azért vállalkozott kormányoskodásra és borostanövesztésre, hogy az említett csapatok minden tekintetben kitűnő tagjainak észrevétlenül megmutathassa, mennyi szép és érdekes kincset rejteget a Magyar Tenger: a Balaton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése