Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak. Jojo Moyes bestsellere a Cartaphilus Kiadó gondozásában, Lányi Judit fordításában rabolja el a magyar olvasók szívét.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Cartaphilus Kiadó, 2016, 484 oldal

Könnyed romantikusra számítottam, mikor fellapoztam Jojo Moyes regényét, melybe megjelenése óta úton-útfélen belebotlottam - most, a film moziba kerülése közeledtével ez még fokozódott is. Mit vártam? Egy chick litet, amin majd csajosan picit elpityeredem, aztán a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" happy end után egy mosoly kíséretében továbblépek. Nos, nem egészen így történt...

Forrás: Blogturné Klub

Egy extrém életet élő férfi: sok pénz, sikeres karrier, jó nők, kalandok. És egy hétköznapi lány: kávézói felszolgálás, négygenerációs családi élet, állandó pénzügyi gondok, egy megragadt párkapcsolat, állandóság. Lássuk be, két ilyen ember találkozására vajmi kevés esély mutatkozik. Találkozás alatt pedig a személyes érintkezést értem. Ahogy Lou meg is jegyezte a történetben, Will valószínűleg észre sem vette volna a lányt, ha teszem azt, a férfi beugrik egy kávéra a Vajas Buciba. Pedig talán még váltottak is volna néhány szót. Egy-egy személyes katasztrófa azonban mégis egymás mellé sodorja a két karaktert. Will egy baleset következtében lebénul, míg Lou-t elbocsájtják munkahelyéről. A lány a Traynor-házban, Will mellett kap állást - szigorúan fél évre szóló szerződéssel. Az talán nem talány, hogy Lou és Will szép lassan egymásba szeretnek, ennek mikéntje és kibontakozása - megismerve a mogorva férfit és a kissé szelepes nőt - abszolút kíváncsivá tett. Szeretem azokat a történeteket, ahol érdekel "az út", és Jojo Moyes regénye pontosan ilyen. Érdekelt, mikor törik meg a jég, hogyan változnak meg a szereplők egymás hatására, és mindez hogyan befolyásolja Willt tervei megvalósításában. Még mindig a tipikus chick lit kategóriában járunk, ez klassz.

Jelenet a filmből

"Eltekintve attól, hogy öltözködés tekintetében különleges az ízlésem és alacsony vagyok, nem sokban különbözöm másoktól, akik mellett simán elmennél az utcán. Valószínűleg meg sem néznél alaposabban. Egy átlagos lány, aki átlagosan él. És őszintén szólva ez teljes mértékben megfelelt nekem."

A limonádészerűség a karakterábrázolásban látszott megdőlni. Nagyon tetszett! Nemcsak a két főszereplő, de a mellékszereplők aprólékos kidolgozása is. Pedig tulajdonképp nem történt más, minthogy a szerző a legsematikusabb, leghétköznapibb alakokat vonultatta fel előttünk. Nyilván - némi túlzással - ez tette életszerűvé a sztorit. Megjelenik a mindenbe beleszóló anya, a szigorú anya, a hallgatag apa, a hazug apa, a kotnyeles testvér, a nárcisztikussá váló pasi, és a két fő karakter, akikről lehetetlenség röviden írni. A történetet alapvetően Lou szemszögéből ismerjük meg, az ő szemüvegén keresztül rajzolódik ki Will személyisége (s ha tovább akarnám bonyolítani, akkor még azt is hozzátenném, hogy a férfi reakcióiból is következtethetünk Lou karakterjegyeire, de mivel nem akarom tovább bonyolítani, ezért ezt csak zárójelben jegyeztem meg). Mindketten változtatni akarnak a másikon, miközben ezáltal - szinte láthatatlanul - ők maguk is fejlődnek. Ez az interakció a szereplőkön kívül nekünk, olvasóknak is egészen különleges élményt ad. Lou változása szembetűnő, s mintha Will korábbi életkedve, az élethez való vehemenciája folyamatosan az ő sorsába táplálódna át, és folytatódna a jövőben. Valahogy számomra ez adta a regény - talán kissé fájdalmas - szépségét. Ki segít hát kin?

Illusztráció

Amellett, hogy megvan a romantikus limonádé vonala a történetnek, számomra roppant elgondolkodtató és érzékeny témákat is érintett. Próbára teszi az olvasó empátiáját. Alapvetően optimista embernek tartom magam, és/de fogalmam sincs mit tennék Will vagy éppen Lou helyében. Tényleg nem! Mert nem én élem át, amit "ők". Hirtelen ítéletet mondani mindig könnyű - még akkor is, ha az ítélkezés nem épp a mi dolgunk. De sosem (!) tudhatjuk, hogy egy másik személy lelke miben talál megnyugvást. Nem süthetek bélyeget senkire, nem nevezhetem gyávának vagy felelőtlennek. És higgyük el - vagy legalább próbáljuk meg -, aki a Willhez hasonló helyzetben van, és meghoz egy végzetes döntést, az nem pillanatnyi fellángolásból teszi. Természetes ugyanakkor az is, hogy Lou mindent megpróbál annak érdekében, hogy befolyásolja a férfi döntését. Néha a minden is kevés. De - talán - okkal. Legalábbis számomra erre enged következtetni a regény zárása. No, meg arra, hogy bizonyos személyek, élethelyzetek egyáltalán nem cél nélkül kerülnek az életünkbe. Nem mindenkin tudunk segíteni - tiszta szándékunk ellenére sem, de önmagunkon alakítani, más szemszögből vizsgálni a világunkat, életünket...nos, arra minden élethelyzet kiválóan alkalmas.

A Mielőtt megismertelek számomra a könnyed romantikus és a nehéz erkölcsi témákat feszegető regény elegye. Helyén van a humor, az érzelmek adagolása, az irónia, viszont jó néhány olyan kérdést is felvonultat, amire egyáltalán nem könnyű választ adni, ami elgondolkodtat, ami arra késztet, hogy értékeljem (át) a mindennapokat. Ugyan, a vízálló szemfestékre nem volt szükségem - maximum az utolsó oldalakon, mégis maradandó nyomot hagyott bennem a történet.

Extraként elhoztam a film két betétdalát, illetve - amint eljutok moziba - várhatóan érkezik egy filmes élménybeszámoló is.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉS

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek