Megérkezett a szenzációs Ambrózy báró esetei sorozat második kötete, A Rudnay-gyilkosságok, ami megtörtént eseteket dolgoz fel, és amiben újra találkozhatunk a főhőseinkkel. A Blogturné Klub tagjai már nagyon várták Böszörményi-mester új könyvét, az értékeléseikben el is mondják, miért! Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyereménypéldány egyikét!
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Sorozat: Ambrózy báró esetei 2.
Hazai megjelenés: 2015. december
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 560 oldal
Csillagérték: legfelső polc
Fülszöveg:
1900 ősze. Budapest
székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó
teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli
érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban
egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az
asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az
eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy
báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon
a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal
Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg
úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott
Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves
kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy
aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében
kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván,
hogy életük máris veszélyben forog. A Leányrablás Budapesten
című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a
korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e
szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát
szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
"A tűz eszement, fékezhetetlen, vad szerető.
Őrjöngve ölel, míg csak torz, elszenesedett förtelemmé nem válsz,
s mikor már végképp nincs mit elemésztenie, életeddel együtt ő maga is örökre kihuny."
Nem hiszem, hogy életemben valaha is vártam volna bármilyen könyv megjelenését annyira, mint Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok regényét. Sőt, az eddigiekben nem voltam sorozatfüggő sem. De a Leányrablás Budapesten mindent megváltoztatott. Többek között a kortárs magyar irodalomról való gondolkodásom, elgondolásom is. Tavaly nyáron ismerkedtem meg a Hangay-lányokkal és az akkor kissé ellenszenvesnek gondolt - ám minden kétséget kizáróan tehetséges - Ambrózy báróval. Találkozásunk felettébb örvendetesnek bizonyult, olyannyira, hogy rögtön kedvencemmé is fogadtam a történetet, s epekedve várva a folytatást, szinte számoltam vissza a napokat a megjelenésig.
"Elegem van a monarchiából, ami meglásd, hamarost úgyis magától összerogy."
 |
| Borítótervezet A fotó forrása: Ambrózy báró esetei |
"- Ígérem, anyám, hogy amint öltöztethető babák, esetleg romantikus lányregények tolvajai után kell erednem, nyomban Mili kisasszony segítségét fogom kérni - mondta apró mosollyal a szája sarkában, majd felállt, s mindkettőnk felé meghajolva, távozott. Én persze legszívesebben utánadobtam volna a csészét, amit korábban nem sikerült magára borítania, ám ebben a jólneveltségem sajnos meggátolt."
Mivel, azt hiszem, a legkevésbé sem lennék képes spoilermentesen írni magáról a cselekményről, ezért csupán annyi ígéretet tehetek: a történet nincs híján meglepő fordulatoknak, melyeknek már az első sortól kezdve részesei lehetünk. Bár megvallom, itt (mármint rögtön a történet elején) picit meg is illetődtem, mert egy laza bevezetőre számítottam, Mili kisasszony és Ambrózy báró csipkelődéseivel, de nem! Itt kérem, nincs pihenés, nincsenek érdektelen oldalak, mondatok, vagy szavak. A Rudnay-gyilkosságok elejétől a végéig lekötött, szórakoztatott, nem hagyott nyugodni. Folyamatosan kattogott az agyam a talányokon, a következő lépéseken, a miérteken (nem csak az eseményfolyam vagy a gyilkosságok, hanem a szereplők kapcsolatának miértjein is). Mindeközben pedig élveztem a századforduló Magyarországának hétköznapjait, társadalmi változásait, belehelyezkedve az aktuális világba, és sodródva az eseményekkel. Hogy e két érzés hogyan-miképp egyeztethető össze, és hogyan valósulhat meg konkrétan, azt nem igazán értem/tudom, mindenesetre így történt.
 |
| Kép forrása: Ambrózy báró esetei, fortepan |
A már az első részben megismert szereplők közül három karakterrel kapcsolatban értékelődött át a viszonyom. Az egyik maga a báró, aki - bár még mindig igencsak határozott véleménnyel viseltetik a nőnem és annak képességei iránt - azért a "fejlődés" morzsáit felfedezni véltem benne, ami valamivel szimpatikusabbá tette őt számomra. Ráadásul, ebben a kötetben mintha a humorérzék is némileg jobban rátalált volna, ami szintén igencsak örvendetesnek bizonyult. A másik - abszolút pozitív csalódás - Agáta mama volt, aki az első részben kicsit semlegesnek tűnt fel előttem, itt azonban nagyon megkedveltem. Feltehetően azért, mert most derült ki számomra, mennyire kilóg az átlagból. Egyébként sem kedvelem általánosítgatást, ő pedig épp egy ilyenre, az arisztokrácia "karót nyeltségére" cáfolt rá, igen hathatósan. A harmadik karaktert fedje jótékony homály, ha elolvassátok a könyvet, tudni fogjátok, miért nem akartam róla szólni (bár, akik olvasták az első részt, sejthetik, kiről van szó).
"A kisszalonba vezető boltív alatt nyurga alak állt, kezében fegyverrel. Ha le kéne írnom róla alkotott hirtelen benyomásomat, azt mondanám, ő maga volt a tetőtől talpig remegő, kocsonyás rémület."
Mili kisasszonyért pedig továbbra is töretlenül rajongok. Az egyik legkedvelhetőbb karakter az utóbbi idők olvasmányélményei között. Üdítő jelenség volt, hogy a kötetben egy "híres barátnő" is mellészegődött. Erdős Renée megjelenésével a történet még igazibbá vált, nem mellesleg nőtörténeti szempontból is nagyon szép húzás volt őt felléptetni a cselekményben. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy Mili kisasszony és a Női Kaszinó tagjai hogyan viszonyulnak az író-költő nézeteihez. Nem mondom, hogy a következő napokban nem emelek le egy Erdős Renée-kötetet a polcról. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a többi karakterről sem, akiknek köszönhetően rengeteg "világban" megfordultam a kötet oldalain. Jók és rosszak, kedvelhetőek és kevésbé azok, de valami mindegyikben közös: kidolgozottak, élőek, elevenek. Bogi is. Kissé mellékvágány, de Hül Jenő neve mindig megmosolyogtatott azután, hogy a "j"-t mindig "y"-ra cseréltem gondolatban. (Elnézést!)
 |
| A fotó forrása: Ambrózy báró esetei |
- Kegyed engem ne merészeljen ostobának nevezni! - üvöltött akkorát a sarlatán, hogy még Hül Jenő is hátrahőkölt.
- Ha rendesen értene magyarul, akkor tudná, hogy én nem önt, csupán a tervét mondtam ostobának.
- Ostoba tervet csak ostoba fő teremhet.
- Maga mondta, nem én!"
Sajnos (nem sajnos!), nem tudok betelni a regénnyel. Roppant sokrétű, és én minden rétegéért rajongok. A karakterekért, a jellemfejlődésért, a kapcsolatokért, a nyomozósdiért, a társadalomábrázolásért, a történelem és fikció rendkívül kidolgozott keveredéséért, a lábjegyzetes kiegészítésekért, a történelmi Magyarország és a soknemzetiségű állam megjelenítéséért, a nyelvi sokszínűségért, az iróniáért, a nőtörténeti vonulatért, a fordulatokért és izgalmakért, és ki tudja, meddig tudnám folytatni a sort. Szeretem, hogy észrevétlenül tanulhatok is belőle - nem csak irodalmi és történelmi téren; szeretem, hogy aprólékos és finom munkát sejtet maga mögött; szeretem, hogy a szerző úgy ír, hogy iszom a sorait; szeretem, hogy mindig megvan a helye az elgondolkodásnak, a szórakozásnak és az önfeledt felnevetéseknek, és hogy ezeket a szerző patikamérlegen mérve, nagyon jó érzékkel osztotta el a könyvben. Szeretem az elbeszélői nézőpontokat. Mili kisasszony fantasztikus elbeszélő!...és igen, nagyon szeretem azt is, hogy bár már az első fejezet után sejtettem, hogy a végén zsörtölődni fogok, amiért megint tetőfokára hajtva az izgalmakat jelenik meg a "folyt.köv." felirat, azért a történet végén ugyanúgy bosszankodtam, mintha az újdonság erejével hatott volna a felismerés: már megint várnom kell a folytatásra. De legalább következik! És én türelmesen (na jó, igenis nagyon türelmetlenül) várom, hogy megérkezzen. Hálásan köszönöm az élményt!
"Gyűlölet és imádat - sóhajtott Agáta mama, batiszt kendőjével legyintve.
- Ugyanazon tőről fakadó bolondságok."
Sokat gondolkoztam, milyen frappáns kis utolsó gondolatokat biggyeszthetnék recenzióm végére. Hogy nem gyűjtök ki idézeteket, mert magát a könyvet kellett volna bepötyögnöm? Inkább csak annyit fűznék hozzá: A Rudnay-gyilkosságok a legjobb magyar könyv, amit eddigi pályafutásom során olvastam. Pont.
Blogturné Klub
A turné állomásai
01.08. - Szembetűnő
01.10. - Deszy könyvajánlója
01.12. - Zakkant olvas
01.16. - Tekla könyvei
01.18. - Media-Addict.hu
01.19 - Dreamworld
01.19 - Dreamworld
Nyereményjáték
Láttátok már az Ambrózy báró esetei fantasztikus Facebook oldalát? Böszörményi Gyula parádés bejegyzéseiben rengeteg érdekességet megtudhattok a könyvekről és Magyarország múltjáról egyaránt. A mostani játékunkban lehetőséget biztosítunk arra, hogy még inkább elmélyedjetek a Facebook oldalon. Minden egyes állomásnál egy kérdést találtok, és egy linket a Facebook posztra, ahol meglelitek a választ. Olvassátok el a bejegyzést, majd a választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok meg nekünk! A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.
Kérdés:
Jakab doktor értekezései a külföldi és hazai folyóiratokban
milyen nyelveken jelentek meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése