Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom

2015 őszén a Libri gondozásában jelent meg Dolák-Saly Róbert verseskötete, az Én vagyok a kedvenc állatom. Nem titkoltan gyerekkorom óta nagyon kedvelem azt a fajta humort, melyet a szerző képvisel, így izgatottan vettem kezembe a kötetet, felkészülve egy kalandos, agyalós és unalommentes utazásra az állatvilágban.

Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom

Libri Könyvkiadó, 2015

Minekután ez az első ilyen témájú és stílusú olvasmányom, ami ráadásul még csak nem is prózai, hanem verseskötet, fogalmam sincs, hogyan és miképp kellene megfogalmaznom azt a sok-sok - abszolút pozitív és elismerő - gondolatot, ami a költeménycsodák olvasása közben felmerült bennem. Talán, maradjunk az őszinteségnél. Mindenesetre, most rábízom magam a laptop billentyűzetére, és már jó előre nem ígérem meg, hogy összeszedett, komoly és higgadt maradok a bejegyzés írása előtt, közben és után. Szóval, mélylevegő! Én vagyok a kedvenc állatom. Egyszerűen imádtam! És még most is.

Szerző és plakátja
Fotó: Dolák-Saly Róbert oldala

Nézzük, miről is van szó pontosan! Egy verseskötetről, ami két nagyobb egységre osztható. Az első rész a kutyavilágot idézi (te jó ég, hogy lesz ebből komoly recenzió?), a másik pedig a macskák szemszögéből mutatja be ugyanezt. Vagy mégsem ugyanezt? Szóval, kutyák és macskák életfilozófiája, világnézete, emberképe és mindennapjai, illetve azok elképzelhető tipikus elemei köszönnek vissza a látszólag egyszerű, könnyen megjegyezhető versikékben. És ettől roppant bájos hangulat kerített hatalmába. Lelki szemeim előtt ott lebegett, ahogy az óvónénivel a versek egyikét-másikát daloljuk. És persze, láttam magam előtt a kutyáimat és a macskámat. És nevettem.

"Nem vagyok Hovamész,

se Bújjidehozzám,

doromboljon neked

az éhes oroszlán!" 

Az Én vagyok a kedvenc állatom számomra egyrészt az önfeledt felkacagások könyve. Tessék vigyázni, mondom még egyszer: a felkacagások könyve! Tömegközlekedési eszközökön való olvasás esetén szájkosár használata kötelező! Olvastam egy-egy kisállat versikéjét, és volt, ahol könnyesre nevettem magam. Aztán elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen kin vagy min nevetek....A kutyámon? A macskámon? Vagy magamon? Magunkon, embereken?

"Nem tudom, hogy mért kell nektek,

bölcsnek mondott embereknek 

különbséget kreálni,

ideje lesz leállni."

Fotó: Dolák-Saly Róbert oldala

...és igen: elgondolkodtam, mert a kötet nem csak az önfeledt felkacagások könyve, hanem az elgondolkodásé is. Itt utalnék vissza a "látszólag egyszerű versikék" megjegyzésemre, ugyanis sok esetben találkoztam nagyon mély mondanivalóval, a kirekesztésre, előítéletekre való reflexiókkal, az emberi viselkedéssel, mindennapokkal, jellemző stílus-és karakterjegyekkel (is) foglalkozó költeményekkel (a stilisztikát már meg sem említve: micsoda fenomenális alliteráció: "piruló pipacsos/pázsit peremén" - imádom!), és tulajdonképpen ekkor, ezeket felismerve győzött meg teljesen a könyv. Arról is egyébként, hogy nem csupán óvodába, hanem egy általános iskolai, ne adj' Isten középiskolai magyar órára is szívesen magammal vinném egy-egy gyöngyszemét. Ráadásul, még énekelni is lehet - osztályéneklési versenydal-gyanús szerzemények? :)

"Az emberiséggel sincs bajom, de

nem tudok mit tenni

hétmilliárd embert bizony

nem lehet szeretni."

Ha akarom, nevethetek, ha akarom, elmerülhetek vele a társadalom szórakoztató és elkeserítő, megrendítő jelenségeiben. Ha akarom, viccesen fogom fel, ha akarom, elgondolkodom. Mindez pedig kiegészül a versek hangulatához passzoló illusztrációkkal. Sokkal, de sokkal többet kaptam a versektől, mint azt az elején gyanítottam. Bár kétségtelenül, az elvárásaimat is maximálisan beigazolta. Megnyugtat(na) a tudat, ha ez a kötet - verseivel, dalaival - minél több kisgyerekes családhoz, nagy gyerekhez és állatbaráthoz eljutna, hogy minden életszakaszban egy kicsit átlapozzuk, és hogy mindig valami újat fedezhessünk fel benne. Mert lehet. Köszönöm az élményt!