A General Press Kiadó újra kiadja Nicholas Sparks: Üzenet a palackban című regényét, és ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Theresa és Garrett fájóan szép történetét. 2015. szeptember 28-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
"Mennyi időt töltünk olyan dolgok
helyrehozásával, amelyekről korábban féltünk beszélni..."
 |
Eredeti megjelenés: 1998.
Hazai megjelenés: 2015.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Sziklai Hella
Téma, műfaj: romantikus
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 320 oldal
Csillagérték: 9
Fülszöveg:
Theresa Osborne, a kamasz fiát egyedül nevelő tehetséges újságírónő egy tengerparti üdülőhelyen nyaral, amikor egyik reggel egy palackra lesz figyelmes, amelyet a tenger vetett partra. A palack azonban nem egy hajótörésről ad hírt; és nem is az a célja, hogy a tengeráramlatokról szolgáltasson adatokat. Egy titokzatos üzenet rejlik benne...Miután elolvassa a palackba zárt üzenetet, Theresán ellenállhatatlan kíváncsiság lesz úrrá: mindenáron meg akarja tudni, vajon ki írhatta a gyönyörű szerelmes levelet egy bizonyos Catherine-nek. A dolog nem hagyja nyugodni, míg végül megismerkedik a palackpostát küldő férfival, Garrett-tel. A találkozásuk szerelem első látásra, amit azonban beárnyékol Garrett múltja és Theresa jelene, alakuló karrierje, amelyet nem szívesen adna fel...Nicholas Sparks titokzatos és megható történetében egy férfi és egy nő egymást keresztező útját követheti nyomon az olvasó.
 |
| Palackposta |
"Milyen lenne gondtalanul mászkálni a tengerparton?
Milyen lenne mindennap visszavonulni valami csöndes helyre,
távol a bostoni mindennapok zsivajától, és csak az életnek örülni?"
A filmes hatást keltő narráció után - melyben ugye Sparks a tengerekbe, óceánokba dobott, üzenetet rejtő palackokról folytat rövid eszmefuttatást - egy romantikus történet bontakozik ki. Romantikus, és talán valahol sorsszerűnek ható történet. Egy kedvesét még mindig gyászoló férfi palackba rejtett üzenetei és egy elvált asszony közös útjának kezdete, akik egy véletlen - és a nő, Theresa részéről némi nyomozás - folytán találnak egymásra. A néhol kicsit kiszámítható, sablonokkal is operáló cselekménysor ellenére voltak számomra meglepő fordulatok a könyvben. Az persze ott lógott a levegőben, hogy Theresa füllentése a férfival való találkozásakor később további bonyodalmakhoz fog vezetni, mégis teljesen más befejezésre számítottam. És magam sem tudom pontosan, hogy a fordulatot hozó történetlezárás nyugvópontra helyezte-e olvasói elvárásaim, avagy inkább felbolygatta-e azokat. Mindenesetre, annyi bizonyos, hogy Sparks nem okozott csalódást.
"Itt vagyok, hogy szeresselek, hogy a karomban tartsalak, hogy megvédjelek.
Itt vagyok, hogy tanuljak Tőled, és viszontszeress.
Itt vagyok, mert itt a helyem."
 |
| A változást egy levél hozza magával |
"– Milyen férfit keresel?
– Nem is tudom...
– Biztosan tudod. Mindenkinek van némi fogalma arról,
hogy mit akar igazán.
– Nem mindenkinek.
– Neked tudnod kell. Legyen határozott elképzelésed, vagy
ha ez nem megy, kezdd azzal, amit nem szeretnél – például...
rendben lenne, ha egy motorosbanda tagja lenne?"
...és akkor jönnek azok a bizonyos fordulatok, melyekre fentebb utaltam. Az egyik nem lepett meg, a másik megérintett. Tegnapi recenziómban jeleztem, ezen a héten két olyan könyvről is írok, melynek olvasása közben hirtelen elhomályosultak a szavak, és kigördültek a könnycseppjeim. Az elbeszélőnek sikerült elérnie, hogy annyira a történettel éljek, hogy megrázzanak az utolsó fejezetek.
Nem tudok mit mondani. Mindeközben érzem a túlcsorduló romantikát, a csepegős közhelyeket, de Sparks mindezeket annyira jól tudja közvetíteni számomra, hogy lényegében magasról teszek a részemről alapból túlzottnak számító érzelgősségre, és egyszerűen csak hagyom, hogy simogassanak a szavai. Ki érti ezt?
 |
| A könyvből filmet is forgattak |
"– Te is olyan nehezen búcsúzol el tőlem, mint én tőled?
– Fogadni mernék, hogy nekem nehezebb. Én üres házba megyek haza.
– Ne mondj nekem ilyeneket. Lelkifurdalásom lesz.
– Talán egy kis lelkifurdalás nem is árt. Ettől úgy érzem,
hogy érdekel, mi történik velem."
Szóval: már megint elhittem neki. Immár harmadjára vitt magával, és én hagytam. De egy cseppet sem bánom. És még valami: valahogy nagyon sikerült a regény idősíkjára huppannom, de legalábbis a szerző nagyon érezte, hol kell gyorsítani vagy visszavenni a tempóból. Pont akkor állt meg egy pillanatra, mikor kellett, és művészi ügyességgel sikerült kicentiznie azt a pillanatot, mielőtt a könyv ellaposodott volna. Még ehhez is ért. Talán emiatt tolmácsolja olyan nagyon jól a tőlem picit idegen romantikatúltengést. Meg persze a szép nyelvezete miatt. Amit azt hiszem, minden eddigi és további Sparks-regény kapcsán el fogok mondani. Meg persze az isteni gondviselés állandó és érzékelhető jelenlétét. Talán: minden úgy van, ahogy lennie kell?
"...ha szereted, találd meg a módját, hogy
együtt lehessetek. Ilyen egyszerű."
Blogturné Klub
A turné állomásai
09.28. - Kelly&Lupi olvas
09.30. - MFKata gondolatai
10.02. - Szembetűnő
Nyereményjáték
A regényben Garrett gyönyörű szerelmes leveleket küld palackba zárva Catherine-nek. Természetesen nem ő volt az egyetlen szerelmes, aki ilyen módon fejezte ki az érzelmeit az imádottjának, így a mi játékunk is szerelmes levelekről fog szólni. Mind a három blogon egy-egy szerelmes levél részletét olvashatjátok. A feladat, hogy kitaláljátok és a rafflecopter helyes mezőjébe beleírjátok, hogy ki írhatta a levelet kinek. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
“Levél kislánykának
Először is cím:
Mégpedig így: Szeretlek. Mostan ismét úgy szeretlek, mint egy gyereket. Szeretnék mindent neked adni. Csokoládécukrokba fullasztani és fantasztikus, sárga selymeket aggatni a nyakadba. A sárga selyemruhát pedig lecsókolni, ronggyá csókolni a te szent, ezerszer szent testedről. Én meg koldusruhában járnék. Meglesném, mikor alszol el. A szemöldököd rebbenéséről tudnám meg, inni akarsz-e vagy enni? Vagy csókot akarsz-e? Egész olyan vagy, mint egy kislány. Selypítesz és kissé – gyengéden – kancsítasz. Játszol – azt mondod – , pedig nem játszol, csak élsz, az életedet éled. Gyönyörű vagy. Mind a ketten játszunk, bolondozunk, s egyszerre riadtan vesszük észre, hogy az ölünkbe hullt a boldogság. Hedda.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése