Zakály Viktória: Szívritmuszavar

A Könyvmolyképző Kiadó és a Blogturné Klub nyári retro turnéjának egyik legutolsó láncszeme kerül most helyére. Zakály Viktória 2012-ben megjelent, Szívritmuszavar című kötetét három blogger segítségével ismerhetitek meg, eleveníthetitek fel. Ahogy pedig az lenni szokott, ha a turnéval tartotok, megnyerhetitek a könyv egy példányát.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar
Megjelenés: 2012.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Téma, műfaj: young adult, new adult
Oldalszám: 208 oldal
Csillagérték: 7

Fülszöveg:

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.  Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.  Csönge – a szerelem szava.

Néha sikerül átmennem túlzottan naiv olvasóba. Ilyen esetekben tűnődöm el olvasás közben olyan dolgokon, mint: ez a történet tényleg megtörténhetett az elbeszélővel?, vagy: milyen érzés lehet kitárulkozni sok-sok ezer ember előtt, elmesélni azt, ami megtörtént, amit igazságtalannak érzek?, vagy: mennyi lehet ebből igaz? A sort persze a végtelenségig folytathatnám. Nem fogom. Mindössze egy kicsit értetlenül állok a történet előtt (után). Mert amit olvastam, egyszerre volt hétköznapi, egyedi és szürreális. Billegek.

"A természet végzi a dolgát, megóvja a gyengét, olyan fegyvert adva a kezébe, 

amitől hatalmasnak tűnik. Vagy legalábbis szánandónak."

Zakály Viktória

A Szívritmuszavar hétköznapi történet. Mégpedig azért, mert bizony egy huszonéves egyetemista/főiskolás (ami egyébként nem derült ki pontosan - csak a magyartanári szak) életében nem megy csodaszámba, hogy szerelembe essen. Sőt, megkockáztatom, a kihasználatlan lehetőségek, egy kapcsolat kiteljesedésének elszalasztása és az azutáni bánkódás, fájdalom megélésének lehetőségéhez még csak felsőoktatási intézményben sem kell tanulni. Bármennyire is volt kacifántos az előző mondatom. Az, hogy elbaltázunk egy bimbódzó szerelmet, (szerintem) általában saját sutaságunk következménye - vagy csak simán nem a nekünk rendelt személyt találtuk meg. A kérdés csupán annyi: kesergünk-e még ezen évekig; gyászoljuk-e vágyaink hamvába halását; kötjük-e magunkat ahhoz a kétségkívül csak saját magunknak fájdalmat okozó felfogáshoz, hogy "mennyire összeillettünk volna, és milyen szép pár lennénk", vagy megpróbálunk továbblépni. A siker persze ez utóbbi esetében is alaphangon kétesélyes. De legalább elmondhatjuk magunkról: az igyekezet megvolt.

"Ősz volt, az évszak, amikor minden meghal vagy meghalni készül. Legalábbis évről évre ezt kellett írnia a kisiskoláskori fogalmazásokba, mikor még a rikító zöld padokat koptatta; tudta, ezt várják tőle, de valójában nem így gondolta. Képtelen volt elhinni, hogyan lehet ennyire színes, ami éppen a halálra készül. Sárga, vörös, narancs, zöld, barna, gyönyörű mind, és mind halott."

A Szívritmuszavar egyedi. Leszámítva a prológust és az epilógust - ezek helyzetleírásai számomra nagyon vontatottnak bizonyultak. Miután elkezdtem a könyvet, első körben gyorsan le is tettem, mert picit untam a felvezetést. Maga az elbeszélés azonban egészen érdekes. Tudniillik, ott ülhetek egy könyvbemutató soraiban. Feltehetően épp a legújabb bejegyzésemet pötyögöm be a laptopomba a legfrissebb verseskötetről. És közben egy meglepő kirohanást (?), kifakadást (?) - mindenesetre egy őszinte történetzuhatagot, konkrétabban pedig egyfajta vallomást hallgatok. Talán ezt is a sorok közé kéne szőnöm? Hiszen végeredményben a költemények születési körülményeiről, miértjeiről van szó.

Dedikálás

 "- Az Ámulat-kábulat című versről szeretnék kérdezni. Saját élményei ihlették, úgy értem, hogy drogos élmények, vagy öntudatlan állapot?

Innen lehet felismerni a pletykalapos újságírót, gondolta magában, ha egyetlen félreérthető vers van a kötetben, akkor ő azt megtalálja. Milyen jól hangozna a holnapi címlapon: "Nem erősítette meg, de nem is tagadta narkós múltját a költőnő! Folytatás a belső oldalon!"

A Szívritmuszavar szürreális. Mégpedig azért, mert bár felsőoktatási intézmény hallgatóinak történetét olvasom, jóval inkább az az érzés kerít hatalmába, hogy ez valójában véve inkább egy középiskolás történet. Az élethelyzet, a tapasztalatlanság, az ifjúkori naivitás, a nyelvezet mind-mind erre enged következtetni. És ez elég fura kettősséget szült bennem. Egyrészt maga a vázolt élethelyzet volt elviselhetetlen számomra - és elkezdtem magamban keresni a hibát. Tudniillik, mintha egy görbe tükör állna előttem. Tényleg ennyire tehetetlen lennék? Szabad ezt így? Miért ártok saját magamnak, és miért nem lépek tovább? Miért bánkódom olyanon, ami tudom, hogy nem működik? Ez a könyv tényleg adott egy maflást gimnáziumi önmagamnak, és ezért tulajdonképpen hálásnak is kellene lennem. És talán egy picit az is vagyok. 

Fotó a borítófotózásról 

"Képtelen volt írni, és nem hitték el neki,  hogy nincs semmi, ami akár egy karcolatra is megihlette volna,  pedig régen, még főiskolás korában, bármiről tudott írni, szívesen is írt."

Ha azt kérdezed, a szó legszorosabb értelmében szerettem-e olvasni a Szívritmuszavart, akkor azt mondanám, hogy nem igazán állítanám azt, hogy lebilincselő volt. De ha hagyod, hogy kifejtsem, akkor azt mondanám: roppant zavaró volt számomra, hogy egyetemista történetként tálalta az írónő a könyvet - és nem csak amiatt, mert egy tanári diplomával a kezében, a főszereplő még mindig nem tudta magát elképzelni tanárként. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a Szívritmuszavar egy érdekes - részben önismereti - utazás is volt. Elgondolkodtatott. Elgondolkodtam. És hogy vajon a végén minden rendbe jön-e, hogy mindenki megtalálja a saját útját és helyét az életben. Nos, az egyrészt attól is függ, mennyire tudjuk lehámozni magunkról a kellemetlen kis hátizsákjainkat.

Blogturné Klub

A turné állomásai

09.04. - CBooks

09.06. - Media Addict

09.08. - Szembetűnő

Nyereményjáték

Megvan még a gesztenye, igaz? Az jó, mert most elárasztunk titeket gesztenyékkel, Ti meg győzhetitek számolni. De megéri, hiszen tiétek lehet a könyv egy példánya!

Minden állomáson találtok szavakat, amelyek linkelve vannak - a linkek pedig gesztenyés képekhez vezetnek. Nincs is más dolgotok, mint megszámolni az egyes állomásokon található gesztenyéket, és beírni a Rafflecopter adott sorába - a végén plusz pontért pedig az összes elgurult gesztenye számára is kíváncsiak vagyunk. Nehezítés: egy állomáson több linkelt szót is találhattok, és akár még az is előfordulhat, hogy valakinek nem jutott egy se. (Biztos messze lakik a gesztenyefáktól.) Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyertest e-mailben értesítjük, és 72 órán belül várjuk a visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway