Julie Klassen: A házitanító lánya

Nyáron jelent meg a General Press Kiadó gondozásában Julie Klassen legújabb regénye, A táncmester. Előtte nem ismertem az írónőt, így teljesen váratlanul ért, hogy mennyire megtetszett az általa képviselt ismerős stílus. Nem voltam benne biztos, hogy vajon pillanatnyi fellángolás volt-e elragadtatottságom a regény iránt, vagy vajon képes-e más művével is ugyanazt a varázst elérni nálam. A Kiadó jóvoltából most újabb próbát tehettem. Nem bántam meg.

Julie Klassen: A házitanító lánya
Eredeti megjelenés: 2013.
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Danyi Andrea
Téma, műfaj: romantikus
Oldalszám: 408 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Emma Smallwood apja, miután felesége meghalt, bezárja magániskolája kapuit, és házitanítónak szegődik a Weston családhoz, akik egy sziklaszirten magasodó, ódon kastélyban élnek. A lány követi apját a távoli Cornwallba, és az udvarházban újra találkozik Weston báró két idősebb fiával, akik hajdanán maguk is apja magániskolájának tanulói voltak, és mostanra jóvágású, felnőtt férfiakká értek. A kellemes modorú Phillip ismét elnyeri a lány bizalmát, de mogorva, magának való bátyja, Henry nem igazán lopja be magát Emma szívébe. Miközben a lány igyekszik úrrá lenni a benne dúló érzelmeken, egyre több furcsaságot tapasztal a kastélyban: éjjelente valaki zongorán játszik, és egy titokzatos látogató jár rendszeresen a szobájában… A két férfi közelsége, a kastély falai mögött megbúvó titkok, valamint a múlt nyomasztó emlékei próbára teszik a mindig józanul gondolkodó lányt, és alapjaiban rengetik meg a világról és önmagáról alkotott képét. Julie Klassen (Álruhás szerelem) díjnyertes könyve csemege az olvasónak: jól megírt, fordulatokban gazdag regény, tele misztikummal és fűtött romantikával.

A Weston család otthona, Cornwall - illusztráció

Egy húszas évei elején járó hölgy, Emma Woodhouse...mármint, természetesen: Emma Smallwood mindennapjaiba csöppenünk. A házitanító Mr. Smallwood félárva sorsra jutott leánya egyre szervesebb részévé válik az otthonukban működő iskolának. Tanít, és segít apjának az adminisztrációban, a jövedelem számolgatásában és a jövő tervezésében. A Smallwood-iskola diákjainak létszáma azonban egyre csappan, mind kevesebb fiatalúr érkezik az intézetbe. Emma ekkor veszi kézbe az irányítást, s levelet küld apja egykori diákjai apjának, a Weston család családfőjének. Ugyan a család két legifjabb tagja nem érkezik meg az iskolába, azonban Emma és apja meghívást kapnak a família birtokára, Cornwallba. És innen kezdődik csak az igazi bonyodalom...

"Elégedett vagyok a sorsommal, mert nagy boldogság nekem, hogy taníthatok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy néha nem gondolok arra, vajon mi mindent mulasztottam el. Hogy milyen lehetett volna az életem, ha igent mondok egy kis kalandra."

A varázslatos
Efford Down House Campass Point - a regény fontos helyszíne

Nem árulok zsákbamacskát: ez a történet pontosan ugyanazért tetszett, mint A táncmester. Mert egy csepp - na, jó...talán nem is csak egy csepp - Jane Austen és egy kis adag Charlotte Bronte "felhasználásával" Klassen egy remek, élvezhető és igazán kellemes 19. századi, történelmi romantikus regényt volt képes megalkotni. Nagyon fontos, hogy nem próbálja utánozni egyik írónő stílusát vagy történetvezetését sem. Egyszerűen csak nagyon ügyesen, már-már mesterien kombinálja - ebben az esetben - az Emma, a Jane Eyre, és talán nyomokban az Értelem és érzelem, valamint a Büszkeség és balítélet szálait, karaktereit. Egyrészt ezért is élvezem egyre inkább Klassen történeteit: keresem a bennük megbúvó ismerős regényeket. Az sem titok, hogy Jane Austen számomra legkedvesebb regénye az Emma, míg a Bronte-nővérek könyvei közül a Jane Eyre-t kedvelem legjobban. Így igen üdítő volt nekem az, hogy az alaptörténet és a karakterek jelentős része e két könyv magvait hordozza.

"- Nem lett volna szabad elolvasnia. Ön vajon hogyan érezné magát, ha beleolvasnék a naplójába?

- Nekem nincs ilyesmim - felelte Lizzie. - Különben sem vagyok olyan bolond, hogy leírjam a titkaimat, amit bárki megtalálhat, hogy felhasználja ellenem."

Saját fotó :)

Természetesen, nem szeretnélek Téged, kedves Olvasó azzal untatni, hogy végigszánkázva a kötet szereplőin, mindenkiben rávilágítsak egy már általad is jól ismert karaktermorzsára. Azt sem árulom el, kiben véltem felfedezni Mr. Darcy vagy Mr. Edward Ferrars jellemét. Mégpedig azért nem, mert szeretném, ha Te is átélnéd a felfedezés örömét, mikor rábukkansz egy-egy kedvenc karakteredre - persze, csak ha ismered a fentebb emlegetett műveket. De ha nem ismered, az sem probléma. Ha kedveled a 19. századi angol romantikát, realizmust, akkor véleményem szerint nem fogsz Julie Klassen regényeiben csalódni. Ezt egyre inkább így érzem.

A házitanító lánya igazi csemege. Cseppnyi betekintést enged a 19. század elején tevékenykedő házitanítók életébe, a tanítás mindennapjaiba...és ugye, nem feledkezhetünk meg arról a nem elhanyagolható tényről sem, hogy Jane Austen édesapja is hasonló iskolát működtetett a 18. század végén, így maga az írónő is efféle környezetben nevelkedett fel. Azt hiszem, ennek - rögtön a kötet legelején való tudatosulása után voltam benne egészen biztos, hogy jó döntés volt fellapozni az első oldalt, és belekezdeni a történetbe.

Ugyanakkor, a történet nincs híján az elmaradhatatlan szerelmi bonyodalmaknak sem: keveredésből és kusza szálakból egészen biztos nem lehet hiányérzetünk. S mindez akkor is így van, ha már a történet legelejétől kezdve sejtjük, ki kihez illik igazából. A boldogságig vezető út ugyanis a legkevésbé sem unalmas, vagy mentes izgalmaktól. A házban rejtőző rejtély, bár kis ideig úgy tűnik: leleplezésre lelt, ugyanakkor nem nyughatunk sokáig: újabb és újabb megmagyarázhatatlannak tűnő események, és csaknem egy végzetes tragédia tűzdeli főszereplőnk, Emma regénybéli mindennapjait. E sorok írója talán túlzott elragadtatással ír Julie Klassen: A házitanító lánya c. kötetéről, de higgyünk egy picit neki! Végre egy olyan írónőre lelt, aki nem gyenge imitációs kísérleteivel borzolja olvasója kedélyét, hanem ügyes szálhúzogatásokkal ölt össze ismerős történeteket, mégis új színeket és egyedi mintákat megalkotva.


Julie Klassen további regényeiről írt bejegyzéseim:
Julie Klassen: A táncmester