Volt egyszer egy amerikai lány és egy francia fiú. Anna jókedvű és
aranyos, Étienne okos sármos, gyönyörű, szóval tökéletes...lenne, ha nem lenne
foglalt...Stephanie Perkins az Anna és a francia csók c. romantikus, young
adult debütáló regénye a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, Pásztor Judit
fordításában jelent meg hazánkban.
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Könyvmolyképző Kiadó, 2012, 384 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2012, 384 oldal
A Vörös Pöttyössel és a young adult könyvekkel való ismerkedésem
tovább folytatódik, s ezúttal Stephaine Perkins: Anna és a francia csók című regényét olvastam, ami egy sorozat első kötete.
Augusztus során már találkozhattatok a Tökéletes kémiával itt nálam.
Az volt az első Vörös Pöttyösöm, ráadásul elég pozitív csalódásnak lehettem
részese. Hogy mi a helyzet az Anna és a francia csókkal? E rövidke bejegyzésből rögtön kiderül.
Tudom, milyen tizenévesen, gimnazistaként minden reggel az
otthontól távol ébredni, idegen környezetben felkészülni egy új nap
kihívásaira, a semmiből kapcsolatokat építeni. No, nem egy másik kontinensen, s
még csak nem is egy számomra idegen kultúrában. Ráadásul, még csak nem is
szülői akarat miatt, hanem saját döntésem okán, az ő támogatásukkal. Tehát,
igen...talán mégsem vagyunk, voltunk hasonló helyzetben Annával, akit
megkérdezése vagy beleegyezése nélkül küldött apja egy francia bentlakásos
középiskolába. Mindenesetre, én próbáltam megtalálni az érintkezési pontokat,
igyekeztem szimpatizálni vele. Több-kevesebb sikerrel.
"Miért fél mindenki kilépni
a kapcsolatából,
még akkor is, ha tudja, hogy az
nem jó?
"Reményteljesen néz rám.
- És ez még csak a kezdet."
Párizsi romantika |
Az Anna és a francia csók kétségkívül kikapcsolt, történetvezetése és nyelvezete
lehetővé tette, hogy gyorsan, pörgősen haladjak a történettel, melyet Anna
szemszögéből mesél el a szerző. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Perkins nem bízta a
véletlenre, s a szokásos, már kipróbált és bevált young adult klisékkel
komponált. Ami egy picit azért mégis dühített, tekintve, hogy ebben a regényben
- véleményem szerint - jóval több lehetett volna a "szeret-nem szeret,
most akkor tényleg szeret?"- és a "szülőkkel csak a gond
van"-szálnál. Valamivel nagyobb mértékben szőhetett volna bele egy kis
tapasztalatot, tanulságot és a célközönség problémakörét érintő kérdéseket -
esetleg lehetséges kiutat, stb. is vártam volna. És picit csalódott voltam,
hogy ezeket a lehetőségeket az írónő kihasználatlanul hagyta. Nem arról van
szó, hogy kidolgozatlan szálak lennének a könyvben, vagy hogy ne lenne érdekes
a sztori, mindössze arról, hogy bennem hagyott némi hiányérzetet.
"Kevés dolog rosszabb
annál, minthogy olyan ember iránt érzel valamit,aki iránt nem kéne,
és nekem nagyon nem tetszett az,
amerre az utóbbi időben a gondolataim elkalandoztak."
Persze, ami a szerelmet illeti: a
bizonytalanság, félreértések és egymás melletti elbeszélések végig pulzálnak. A
kötet lényegében csak erre van kihegyezve, és ezzel kapcsolatban is sok-sok
(magából az életből, nem más regényekből) ismerős sztorira bukkantam. A
legemlékezetesebb talán Étienne neve kapcsán tört elő emlékeim sorából.
Anélkül, hogy spoilereznék, emlékszem, hogy az egyik barátnőm rajongásának
tárgyára magam is úgy derítettem fényt, hogy felfigyeltem rá: konzekvensen nem
a becenevén, hanem a keresztnevén szólítja a srácot (nagy felfedezés, tudom).
Szóval, azért picit mégiscsak megérintett a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése