Mircea Eliade: Bengáli éjszaka

Az eredetileg 1933-ban megjelent Bengáli éjszaka, a szépíró Mircea Eliade legnépszerűbb regénye. A Helikon Kiadónak köszönhetően, a kötet végre Vallasek Júlia fordításában is, teljes egészében elérhető a hazai olvasóközönség számára.

Mircea Eliade: Bengáli éjszaka
Helikon Kiadó, 2015, 246 oldal

Mircea Eliade műveivel 2010 őszén, elsőéves egyetemistaként találkoztam először. A szent és a profán című könyve, mely "A vallási lényegről" alcímet viseli, egy kurzus kötelező olvasmányai között szerepelt. Ráadásul látatlanban rá is böktem, így e kötetből referáltam. Mint kiderült, nagyon jól választottam, hiszen míg csoporttársaim elégedetlenkedtek a könyv nehéz nyelvezete miatt, s a szemináriumvezető is elnézést kért, hogy beválasztotta a művet a kötelezők közé, addig számomra A szent és a profán (mely 2014-ben egyébként szintén megjelent a Helikon Kiadó gondozásában) a szemeszter addigi egyik leglebilincselőbb olvasmánya volt. S e szellemben is tartottam meg kiselőadásom akkor.

"Sokáig tétováztam a füzet mellett, nem tudok visszaemlékezni,

pontosan melyik napon is találkoztam Maitreyivel."

A regényből 1988-ban
filmet forgattak

E rövid intermezzo csupán azt hivatott érzékeltetni, hogy öt évvel a fenti események után milyen örömmel töltött el, hogy valami újat is megismerhetek Eliade világából. A Bengáli éjszaka most először olvasható teljes egészében magyarul, a fordító, Vallasek Júlia munkája pedig számomra mindig gyönyörködtető. Arról a Vallasek Júliáról beszélünk, akinek a nevéhez fűződik Jane Austen leveleinek első közreadása magyar nyelven. Szerencsére, Eliade regényének magyar megjelenésére nem kellett kétszáz évet várnunk...

A könyv a szerző kalkuttai ösztöndíjának emlékeit dolgozza fel. Eliade főszereplőjének (és ezáltal kicsit saját regénybeli másának) egy Kalkuttában dolgozó Allan nevezetű fiatal férfit állított. Allan megismerkedik főnöke családjával, s a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek el igazán. Az idősebb lány, Maitreyi ugyanis rögtön elvarázsolja a férfit, s miután főnöke felajánlja neki, hogy költözzön hozzájuk, megkezdődik egy igen bonyolult, kultúrán átívelő, szövevényes és sokszor talán túlságosan is érthetetlen szerelem. A nappalok innentől kezdve elenyészően röviddé válnak, a főszerepet átveszik a minden alkalommal új titkokat és meglepetéseket hozó éjszakák.

"Szerettem a reggeleket, hajnalhasadás előtt, amikor a csend szinte örömkiáltásra késztetett, ezt a csaknem emberi lénnyé váló magányt, ezen a zöld és oly elhagyatott mezőn, amely az utazót a legszebb égbolttal várja, a legszebbel, amit életemben látni megadatott."

Jelenet a filmből

Mivel korábban nem olvastam részleteket a könyvből, nem egészen tudtam, mire számítsak. A borító érzéki és szenvedélyes, egyszerűen tökéletesen vezeti fel a borító mögötti megbújó tartalmat. És végeredményben, azt hiszem érzékelteti azt a feszültséget, mely az egész történeten végigvonul. A két különböző kultúra ütköztetése ugyanis folyamatos rezgésben tartja a történetet, ezáltal pedig az olvasót is. Az ellentétek és a szereplők számára (is) sokszor érthetetlen különbségek szakadatlan dinamizmusa vezeti az oldalakat. Nem elég ugyanis, hogy az európai és indiai világ találkozik, a szerző ezt még tovább bonyolítja azzal, hogy egy európai férfi és egy indiai nő között szövögeti a szerelem kusza kapcsolatát. Emiatt, és a kissé nehézkes nyelvezet miatt lassabban lehet haladni a könyvvel, de talán pont ez a bonyolultabb nyelvezet segíti ahhoz az olvasót, hogy megálljon néha, és elgondolkozzon, elrágódjon azon, hogy tulajdonképpen miről is ír Eliade. Talán ez kell a megértéshez. Ha van ilyen.

Összességében a Bengáli éjszaka lebilincselő olvasmány, két teljesen külön világ érdekes és érzéki találkozása kusza, ám különleges történetvezetéssel, valósághű ábrázolással, élő és gondolkodó karakterekkel. Aki pedig kedveli a számára idegen, vagy kifejezetten az indiai kultúrát, bizonyosan kedvelni fogja Eliade regényét.