A General Press Kiadó
jóvoltából július 30-án jelenik meg hazánkban Julie Klassen történelmi
romantikus könyve, a Táncmester. A négy állomásos turné folyamán betekinthettek
a könyv világába, és velünk együtt kicsit visszautazhattok a viktoriánus
Angliába. Ha pedig játszotok, akár tiétek lehet a könyv egyik példánya!
Julie Klassen: A táncmester
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015. július 30.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Stier Ágnes
Téma, műfaj: romantikus
Oldalszám: 424 oldal
Csillagérték: 9
Fülszöveg:
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015. július 30.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Stier Ágnes
Téma, műfaj: romantikus
Oldalszám: 424 oldal
Csillagérték: 9
Fülszöveg:
A londoni táncmester, Alec Valcourt hirtelen a családfenntartó szerepében találja magát. Anyját és húgait a csendes Devonshire-ba költözteti, abban a reményben, hogy itt újrakezdhetik életüket. De igencsak meglepődik, amikor kiderül, hogy a falu úrnője betiltott minden táncot, olyan ok miatt, amely a múlt homályába vész. Alec valószerűtlen szövetségesre lel az asszony lányában. Bár kezdetben gyanakvóan fogadja Julia Midwinter nemtörődöm flörtölését, de lassan felismeri, hogy a merész külső mögött egy sebezhető lélek lakozik.
Ó, a 19. századi Anglia!
A bálok végeláthatatlan lánca, a pukedlizések és teázások sora, a levélváltások
és titkos pillantások Kánaánja! És persze, a romantikáé! Julie Klassen napokban megjelenő
regénye a 19. századi Angliába kalauzolja vissza olvasóit. A történetben
felbukkanó helyszínnevek minden bizonnyal nem csengnek ismeretlenül a
klasszikus angol romantikát kedvelők füleinek, a cselekmény azonban némi
újdonsággal is kecsegtet. Beaworthyben ugyanis a bál tiltott formája a
társadalmi érintkezésnek, s mint olyan: a tánc is tabuként szerepel a falu lakói számára, immár húsz esztendeje. Ennek oka látszólag egyszerű: egy családi
tragédia, ráadásul - ahogy ez lenni szokott - a környék legbefolyásosabb
családjának, a Buckleighek tragédiája. De - mint tudjuk - a 19. századi romantikusoknál semmi
sem olyan egyszerű, mint azt első látásra gondolnánk. S noha Julie Klassen
regénye eredeti nyelven 2014-ben jelent meg, a klasszikus romantika
stílusjegyeit tagadhatatlanul magán viseli.
"Nem
jó, ha azzal kínozza magát az ember, hogy „mi lett volna, ha”,
meg
hogy „máshogy kellett volna cselekednem”."
Új kedvencem lesz? Julie Klassen |
Bár
rajongok a 19. századi irodalomért, be kell vallanom, sokszor elsiklom a –
talán első blikkre kevésbé lényegesnek tűnő – részletek felett. Így különösképp
örülök, ha olyan könyv akad a kezembe, mely egy picit fejbe kólint: Hé, ez is
hozzátartozott a mindennapokhoz! Ilyen volt például a Büszkeség és balítélet „kulisszakötete”
(Jo Baker: Longbourn árnyékában) is, melyben a szerző olyan apróságokra
világított rá, mint a kiszolgáló személyzet feladatai, a mosás és tisztítás
nehézségei, stb. És ilyen most Julie Klassen műve is. Mindig érdekelt, a bálozó
hölgyek és urak hogyan sajátították el a táncparketten kifinomult mozdulatokkal
való siklás művészetét. S lám, már tudom, hiszen itt van a mi Mr. Valcourt-unk,
aki történetesen táncmester. Na, nem Beaworthyben. Azzal ugyanis, hogy
ideköltözött, nos, enyhén szólva is ráfaragott. Vagy mégsem: Lady Amelia kacér
lánya, Julia Midwinter ugyanis igencsak nagy kíváncsisággal viseltetik a
tánc(mester) iránt…és a bonyodalmak sora igazán csak ekkor veszi kezdetét.
Családi titkok, meglepő fordulatok, gyengéd érzelmek…és még egy táncmester színre
lépése. Hogy is van ez?
„Évek óta az övé volt az anyja medálja anélkül,
hogy tudta volna.
A medál üres volt: nem díszítette miniatúra, nem rejtette
szeretett személy hajtincsét.
Julia arra gondolt, milyen találó, hogy a tárgy
az előző családjától egy üres héj.
Olyan üres, mint amilyennek érezte magát.”
A regény egyik helyszíne: a shebbeari Szent Mihály-templom |
A regényt olvasva (nagyon) olyan érzésem
támadt, mintha az írónő egy általa már ismert, ám nem maga által kreált világot
szeretett volna megmutatni nekem. Pedig tudtam, hogy nincs szükségem az
idegenvezetésére, hiszen magam is tájékozott vagyok ezen a tájon. Kerteljek,
vagy mondjam ki? Kimondom: úgy éreztem Klassen egy Austeni történetet akart
alkotni, ráadásul: nem is csinálta rosszul. Csak volt valamiféle idegen-érzésem
is, amit rögtön azután sikerült megfejtenem, mihelyt utánanéztem Julie Klassennek,
aki tudniillik: amerikai. És mint ahogy hivatalos weblapjáról megtudtam: ha szeretem a Jane Eyre-t vagy Jane Austen világát, akkor lelkitársak vagyunk. Éreztem én. Tehát röviden: egy 19. századi angol történetet
olvastam egy 21. századi amerikai szerzőtől. Remek.
— Nem tudom, képes vagyok-e bárki mást
szeretni önmagamon kívül! — sóhajtott Julia. — És persze rajtad kívül.
— Persze hogy képes vagy. — Patience
újra megszorította a kezét. — Ha pár napig nem csak magadra figyelnél, meg
lennél lepve.
Illusztráció a Lowe fivérek báltermi és társasági kézikönyvéből |
…és egyébként tényleg az. Mármint remek.
A történetvezetés jól felépített - fordulatos cselekményekkel és érdekes
jellemfejlődésekkel. Kicsit sajnálom ugyan, hogy Julia és Lady Amelia változása
nem volt még jobban kihangsúlyozva. Példának okáért amiatt is bánkódom, mert a szerelmi
szál(ak)at ezáltal jobban érzékelhettem volna. Úgy éreztem, hogy még egy
1800-as évekbeli regényhez mérten is kicsit visszafogottabb volt ez a vonal. Az
okát talán abban látom, hogy az írónő nem akarta túltolni, és korstílushoz nem
illő szenvedélybe vinni a történetet (aminek egyébként nagyon örültem), viszont
azt hiszem, így meg picit túl óvatos volt.
— Üdvözlöm a hamarosan megnyíló Valcourt
Tánc- és Vívóakadémián!
— Majd szárazon hozzátette: — Amely
hamarosan be is zár.
A könyvben szereplő majálistánc hátterét a helstoni Furry Dance biztosította |
— Jó napot, uram!
— Köszönöm! Az kellemes változatosságot
jelentene!
Amit még mindenképp muszáj megjegyeznem: a történet nincs híján az
iróniának és humornak. Igazán kedveltem a vicces elszólásokat, és amit talán még e komponenseknél is jobban díjaztam: az a minden fejezet elején található
néhány soros bevezető gondolat: korabeli és aktuális újságcikkekből, 18-19. századi művekből, hirdetésekből. Kell-e mondanom: Jane Austen is több ízben megjelenik!
— Mik az érzései, James?
— Én... természetesen nagyon kedvelem
önt — válaszolta James, de kerülte a lány tekintetét. — Egész életünkben
ismertük egymást.
— Ez aligha ok a házasságra.
— Sok rosszabb indok is létezik.
A történet lezárása számomra nagyon
hajazott a Mansfield Park 1999-es filmváltozatára. Emlékeztek? (Történhetett
volna így is…De nem így lett). Illetve a másik, a Csokoládé című
film(adaptáció) zárójelenete - a távolodó mosolygó szoborral. Mindkettőt
kedvelem, és egyáltalán nem bántam, hogy Julia bejegyzésével zárult a kötet.
"Fájdalommal értesültünk róla, hogy a
keringő nevű illetlen, idegen táncot múlt pénteken (véleményünk szerint először)
bemutatták az angol udvarban."
The Times, 1816
A Buckleigh-házat az írónő a Buckland-házról mintázta |
Julie Klassen: A táncmester című regénye
roppant szórakoztató olvasmány azok számára, akik ismerik és szeretik az
1800-as évek nőirodalmát, főként pedig Austen világát, melynek számos ismerős
karaktere és helyszíne is felbukkan a könyvben (üdítő eltérés, hogy Klassennél a
lelkész kivételesen nem tökkelütött). Koppintásról vagy továbbgondolásról
azonban szó sincs. Klassen regénye akár az 1800-as években is íródhatott volna - noha Jane Austen hatása tagadhatatlanul jelen van,
a korhű ábrázolás egészen meglepő. Végeredményben, igazán megkedveltem az írónő stílusát, s remélem, hamarosan ismét olvashatok tőle egy hasonlóan jó könyvet.
„Aki a táncot szereti, legjobb úton van
a szerelem felé...”
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
(Szenczi Miklós fordítása)
Blogturné Klub
Mr. Valcourt érkezése mindenki nyugalmát felbolygatja, hiszen az
ifjú táncmester mit sem tud a várost nyomasztó titkokról. Legnagyobb
szívfájdalma azonban mégis az, hogy táncmester lévén olyan helyre került, ahol
tilos táncolni, így legkedvesebb szórakozását nem űzheti. Nektek most nem lesz
más feladatotok, mint kitalálni melyik állomáson milyen tánctípus rejtőzik a
kiemelt betűk mögött. Segítünk, mindegyik tánc a viktroiánus korszakban
közkedvelt volt.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A
nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő
levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)
Szia!
VálaszTörlésA nyereményjáték megfejtését hova kell küldeni majd?
Egyébként tetszik a blogod!
Szia!
TörlésA nyereményjáték leírása alatt találsz egy dobozt, hogy lásd is, mi van benne, be tudsz jelentkezni a facebookoddal :) Ha ez sikerült, akkor látni fogod egymás alatt a négy résztvevő blogot (Deszy könyvajánlója, Szembetűnő, Kristina blogja, Insane Life). A megfejtést értelemszerűen az én blogom nevére kattintva írd be, és kész is :) Majd figyelj arra, hogy a nyereményjátékon akkor veszel részt, ha mind a négy állomáson beírod a jó megfejtést. Remélem, sikerülni fog :)
...és köszönöm szépen, nagyon örülök, ha tetszik a blogom :)
Üdvözlettel,
Patrícia