Mikor 2014. február 15-én arra a hírre ébredtem, hogy Radnóti Miklós özvegye, hagyatékának és emlékének ápolója, Gyarmati Fanni életének 102. évében elhunyt, amellett természetesen, hogy elszomorodtam, egy egészen fura érzés töltött el: annak vitathatatlanul megnyugtató tudata, hogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni együtt vannak.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Jaffa Kiadó, 2014, 1274 oldal
Csillagérték: 10
Fifi
néni hosszú életet élt. Sokat várt a találkozásra, mely hiszem, hogy
megvalósult. Életének egyértelműen legmeghatározóbb korszakáról naplót
vezetett, s még élete során rendelkezett arról, hogy ez az írás csak halála
után kerülhet olvasói kézbe. Ezt a döntést érthetőnek találtam, annál is
inkább, mert Fifi néni kerülte a nyilvánosságot, s mindössze két ízben adott
interjút. Most, hogy a napló megjelenésétől egészen február második hetéig
olvastam a naplót, már biztosan tudom: Gyarmati Fanni igazán bölcs asszony
volt! Lassan haladtam a naplóval, nagyon lassan, mégis sokszor gyorsnak éreztem
a tempót...még most is rengeteg kérdés és gondolat kavarog a fejemben. A
teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány általam fontosnak vélt részletet.
„Olyan gyerekek vagyunk.
Este Laciéknál vacsoráztunk, és Laci nagy bőkezűen megajándékoz ezzel a
könyvvel. Mik kéri feljegyzésekre, de a pontos dátum csábít a naplóírásra.
Végül is ez lesz belőle. Én kapom a megbízást vezetésére.”
Nem
tudom, lehet-e egy szóval illetni majd' 1300 oldalnyi szöveget (mely
olvasóbarátabb kiadásban akár 2000 oldalig is szökhetett volna), de ha muszáj
lenne, akkor azt mondanám: Gyarmati Fanni naplója ízig-vérig női napló - ennek
minden pozitív és negatív vonzatával. Mindig kérdőjeles, hogy egy naplót
tekinthetünk-e történelmi forrásnak vagy irodalmi alkotásnak. Én azt gondolom,
hogy megfelelő forráskritikával kezelve egy napló nagyon fontos forrás lehet,
és akár tudatos szerkesztésű, akár nem: olvasmányélménynek sem utolsó. A napló
szubjektív műfaj - persze, hogy az! Gyarmati Fanni nem véletlenül őrizte a
naplóban foglalt gondolatait több, mint fél évszázadon keresztül. Teljesen
egyértelmű és elfogadható, hogy a naplóban szereplő személyek, történelmi események,
élethelyzetek mind a saját szemszögéből kerülnek bemutatásra, bárkiről és
bármiről is legyen szó. Minden irodalmi és történelmi személy bemutatására
nagyon kíváncsi voltam, sok esetben megmosolyogtam, sok esetben nem értettem,
sok esetben egyetértettem - ami, persze fura.
„Talán-talán,
ha meghalunk, még összefonódhatunk elválaszthatatlanul, igen?
Így
van-e, vagy csak szép, vigasztaló mese együgyűeknek?”
Érdekes
és tanulságos volt továbbá az egyes helyzetekre való reflexiók nyomon követése,
és elő-előbukkanása a naplóban: abortuszok, halálesetek, nagy találkozások,
háború, megcsalás, karrier...és a Kedves elvesztése...
„Minden nap múlása öröm
is, hogy közelebb jutunk egymáshoz, és félelem, hogy ezt is elvesztettük, ezt
is egymás nélkül éltük meg.”
Bár
a napló egészére jellemző, hogy nagyon hullámzó, az első egy-két év különösképp
az. Épp ezért, kicsit el is bizonytalanodtam, mikor nekikezdtem az olvasásnak.
Aggodalmak, problémák – sok esetben érthetetlen bolhából elefánt gondok
kreálása, bizonytalanság, vágyakozás. Talán már érted, miért haladtam olyan
lassan. Gyarmati Fanni néhány mondaton belül képes bejárni a mennyet és a
poklot. Mindez pedig a házasság, az összeköltözés öröme után tovább mélyül.
Radnótihoz fűződő szerelme azonban mindig megnyugtatóan hatott: az igaz
szerelem, a kedvesért való féltő szeretet mellett eltörpültek a mindennapok
problémái.
„Jaj, milyen csodálatos
dolog az, ha így kifordul sarkaiból egy női élet, és átkanyarodik egy másik
vágányra, az én-ből az ő-be. Minden erő egy másik lénybe zuhog át, minden kedv,
tevékenység, tehetség egy másikat épít fel. Csodálatos és nagyszerű, ha meg is
lehet valósítani hiánytalanul.”
Gyarmati
Fanni a nőiség rengeteg színét megmutatja, felfedi a naplóban. Az asszony, aki
mindenét férjének szentelte, az asszony, aki házassága alatt öt abortuszon
esett át, és nem tört össze, az asszony, aki férje hűtlenségét irigylésre méltó
higgadtsággal kezelte, és aki küzdött házasságáért, szerelméért, az asszony,
aki gondoskodott szeretteiről. A lány, aki a napló elején lázadó fruska, a
napló végén gondoskodó gyermek. A barátnő, aki aggódik barátaiért, segíti őket.
A nő, aki kényesen figyeli testének változásait, aki tabuk nélkül beszél
testéről és vágyairól, aki véleményt formál, képzi magát, dolgozik és
áldozatokat vállal. A társasági ember, aki tájékozott a művészetek és a világ
dolgaiban, aki belső utazásra viszi a vele tartókat. Aki méltósággal viseli az
örömöket és sikereket, de a kudarcokat és a fájdalmat is. Az egész napló nagyon
igaz, nagyon tanulságos, nagyon valódi...és nagyon élő.
„De könnyű is volna megállni, hogy ne tekintsek hátra,
mikor
tudom, hogy ez az ára a találkozásnak.
Mikor
lesz az a találkozás?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése