Kertész Ákos: Makra

Az életünk medre gyakran egészen apró döntések mentén képes más irányt vetni. Tizenévesen gyakran töprengtem az élet értelmén, az utunk folyásán – mi máson, ugye (és ez miért változott volna azóta, ugye 2.0). Egy kedves barátom akkoriban vázolt egy képet, mely azóta is gyakran eszembe jut. Sétálgatsz a városban, gurul előtted egy labda. De mi van, ha a labda hirtelen letér az útról, és egy kapualjban eltűnik? Utánamész? Vagy elfogadod, hogy nem gurul tovább előtted?

Kertész Ákos: Makra

Trend Kiadó, 2024, 248 oldal

Csillagérték: 9

Az a helyzet, hogy szerintem mindkét esetben a saját utunkat járjuk. Ha önazonosak, magunkkal szemben őszinték vagyunk. Lehet, hogy a kapualjban egy új lehetőség vár. De lehet, hogy ez (vagy egy másik) lehetőség ugyanúgy rád talál (vagy te találsz rá), ha nem térsz le a labda után. Hiszek abban, hogy akivel vagy amivel dolgod van, még összehoz az út. 

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út; Az aranyecset és más mesék

Egy picit messziről fogok kezdeni – mint ahogyan az nem áll tőlem túlságosan távol. A mesterképzésen írt szakdolgozatomban a magyar irodalomtanítás női szempontjairól írtam. Ehhez megvizsgáltam az akkor érvényen alaptantervet, kerettantervet és két tankönyvet is. Nem meglepő módon, nem igazán találtam bennük női tartalmakat.

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék

Móra Könyvkiadó, 2024, 104 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Az akkori Nemzeti Alaptanterv a 97 megismerésre ajánlott szerző között három írónőt említett meg, közülük egy a kerettantervig már nem jutott el. A kerettantervben két magyar női szerző, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes szerepelt. Legnagyobb megdöbbenésemre, a Nemes Nagy Ágnessel foglalkozó tankönyvi lecke a „legférfiasabb költőnő” címet viselte. Hát, így juthat be valaki a gimnáziumi törzsanyagba.

Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal

Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.