2015. szeptember 5., szombat

Onagy Zoltán-Gulisio Tímea: Peremvilág

Szeptember 11-én jelenik meg az Athenaeum gondozásában Onagy Zoltán-Tímea Gulisio: Peremvilág című kötete. A fülszöveget szemezgetve, azt gondoltam: érdemes elolvasni ezt a kötetnyi interjút. Hogy beváltotta-e hozzá fűzött reményeimet a könyv, nos, az hamarosan kiderül.


Onagy Zoltán, Tímea Gulisio: Peremvilág
Megjelenés: 2015. szeptember 11.
Kiadó: Athenaeum
Téma, műfaj: riport, LMBT
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 256 oldal
Csillagérték: 7

Fülszöveg:
Melegségről, leszbikusságról őszintén, tabuk nélkül. Onagy Zoltán Gulisio Tímeát kérdezi arról, mint jelent "más"-nak lenni. Lelkileg, társadalmilag, régen és most, férfiként, nőként, katolikusként, művészként magyarként. Egy téma, amiről sokat beszélnek, de keveset mondanak. A Peremvilágban mindent egy helyen megtalálsz, amire kíváncsi vagy. 

A blogot rendszeresen követőknek talán fura lehet, hogy LMBT könyvről olvashatnak nálam. Pedig annyira talán nem meglepő. Az igazság az, hogy roppant kíváncsi ember lévén, szeretek az enyémtől - akár gyökeresen is - eltérő beállítottságú emberekkel, gondolataikkal, világnézetükkel megismerkedni. A megismerés, tájékozódás híve vagyok, ettől függetlenül sokszor döntök az első benyomás alapján. De tudom, milyen az, mikor külsőségek vagy információcseppek alapján ítélnek meg. Tudom. És Te is tudod. Mert voltál már sértegető. És voltál már sértett is. És: mert ilyenek vagyunk. Tele előítéletekkel, saját frusztrációink kivetítésével - olyan emberekre, akik valamiképp kilógnak a sorból. Mert magasabbak vagy alacsonyabbak, kövérek vagy soványak, vallásosak vagy ateisták. 



Onagy Zoltán
Egy hasonló témájú könyv értékelésénél a blogger, az olvasottakat értékelő és véleményező akaratlanul is igyekszik meghatározni magát, hogy a címzett és saját maga számára is világossá tegye, mi az alapfelállás, milyen szemszögből vizsgálódik, és mi az a perspektíva, ahonnan a véleményét megfogalmazza. Célszerű lenne tehát, hogy én is valami hasonlóval kezdjek. Ez a bejegyzés azonban nem rólam szól, hanem a könyvről - és amúgy is, ott leszek minden sor mögött, állást nem fogok foglalni, de a véleményem - az olvasottakról, és nem a melegségről vagy a szexuális irányultságokról - reményeim szerint, ki fog derülni.

Azelőtt, hogy belemerülnék a könyv rám tett benyomásairól, - ahogy az imént már rávilágítottam - magam helyett érdemesebbnek tartanám, ha a szerzőpárosról (?)...szóval, a beszélgetőpartnerekről esne néhány szó. A kötetben Onagy Zoltán bújik a riporter bőrébe, a Terasz.hu oldal személyes rovátkájából a következőket tudom meg róla: "Valójában nincs mit elmondani magamról. Üldögélek, olvasgatok, eszegetek, iszogatok, írogatok, ha van kedvem hozzá. Ha nincs, akkor is." Interjúalanya pedig a nálam mindössze egy évvel idősebb Gulisio Tímea író, költő. A Holdkatlan oldaláról gyűjtök róla információkat: "Szociális szervezői végzettsége van, teológiára is járt. Az írás mellet fest és zenél is. (...) Műveiben előtérbe kerül a testiség, a liberális szemlélet, a lázadás, ugyanakkor nagyfokú önirónia is. Górcső alá veszi a szerelmi alá-fölérendeltség kérdését, a szexuális hatalmi játékok útvesztőjét..." A fentiekből minden bizonnyal kiderül: még egyik szerzőhöz sem volt szerencsém olvasói pályafutásom során.

Felkészültem arra, hogy nehezebben fogom feldolgozni az előttem álló sorokat, hogy sokszor hajítanám minél messzebb magamtól a könyvet, hogy értetlenül fogok állni a kérdéseket és válaszokat olvasván. Nagyrészt, így is történt. De ez csak az igazság fele. Mert meg akartam ismerni, mert egy picit talán meg szerettem volna érteni. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a fülszövegben foglaltakat megtudjam.

Gulisio Tímea
Ehhez a kötet szerkezeti felépítése tökéletes volt. A kérdéssor ugyanis nem a megszokott klisék mentén haladt, és a kötet nem csupán az interjúalany gondolatvilágát, véleményét hivatott bemutatni. És ez roppant szimpatikus volt számomra - még akkor is, ha a stílussal és az összefüggés-levezetésekkel sokszor, illetve nem mindig értettem egyet. Mindazonáltal több olyan tényezővel, problémakörrel, sőt, fogalommal is találkoztam, melyekkel eddig nem. És nem csak magát a definíciót diktálták a kis fejembe, hanem (testi-lelki) magyarázatszerűséget is kaptam mellé.

A könyv nem ismer tabukat - noha, kétségkívül olyan kérdésköröket érint, melyekről "nem beszélünk", mégsem éreztem azt, hogy különösebben tabudöntögetésre került volna sor. Talán ez, és a kötet őszintesége az, amit tulajdonképpen a legnagyobbra tartok. És az önkritika, az önismeret - ez elsősorban Gulisio Tímea megnyilatkozásaiban volt tetten érhető számomra. Egy interjú formában megírt kötet esetén egyébként kicsit hálátlan feladatnak tartom a riporteri szerepet, mert sok esetben tűnhet úgy, hogy a kérdést felvető rá akarja tukmálni saját igazát a válaszadóra. Néhol éreztem is hasonlót, ezért inkább gondolnám a kötetet egy beszélgetés lejegyzésének, mintsem a klasszikus értelemben vett nagyinterjúnak. Az, hogy az olvasóra a felvetődő témák milyen hatással vannak, milyen érzelmeket vagy indulatokat, szemöldökemelgetéseket vagy egyetértő mosolyokat váltanak ki, természetesen teljesen szubjektív.

Ami engem illet, a kötet mélye felé haladva, egyre inkább tudatosult bennem, hogy az értékelés írásakor két tűz, két világ között fogok állni. És lám: igazam lett. Nem mintha mindez boldogsággal töltene el. Nem gondolom ugyanis, hogy bárkit ki kellene rekeszteni a társadalomból vagy meg kellene bélyegezni. Mint ahogy azt sem érzem, hogy az egyházakra való  kiélezett és cinikus ujjal mutogatás célravezető lenne. Mint, ahogy az általánosítás sem. Bármely oldalról is érkezzék az. Nem bámészkodó, hanem érdeklődő turistaként érkeztem a kötetbe. Kétségtelen, a könyv által a fülszövegben feszegetett kérdésekre nyers őszinteségében kaptam választ - jelentsen is ez akár pozitív, akár negatív meglepetést. Mindkettőben volt részem.

1 megjegyzés: